Nyugellátásokkal kapcsolatban felmerülő kérdések

• Jó hírek, Nyugdíj
• 2026. március 18.
• 0

Öt fontos kérdés, és öt kimerítő válasz a nyugdíjjal kapcsolatban.

1. Miért magasabbak a most megállapított nyugdíjak, mint a korábbiak?

A nyugdíj összege egyénenként változik annak megfelelően, hogy a nyugdíjas aktív korában, 1988-tól a nyugdíjba vonulásáig mekkora jövedelem után fizette meg a közterheket. Az esetleges különbözetet a régen és a napjainkban nyugdíjba vonulók nyugdíja között elsősorban az okozza, hogy a nyugdíjkorhatár 62-ről 65-re emelkedett, ezért a nyugdíjba vonulók tovább dolgoznak, a megszerzett szolgálati (járulékfizetési) idejük hosszabb, mint a korábban nyugdíjba vonultaké. Ez azt eredményezi, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetnek nagyobb hányada jár nyugdíjként, ez pedig magasabb összegű induló nyugdíjakat jelent. A másik ok, hogy a korábbi időszakokban az átlagkereset a mainál alacsonyabb volt. A Kormány intézkedéseinek köszönhetően ugyanis az elmúlt 16 évben jelentősen emelkedett a magyar bérszínvonal, a nyugdíj összegének alapjául szolgáló átlagkereset figyelembevételével megállapított nyugdíjak összege is egyre magasabb.

A bérek emelkedését azonban nem csak a nyugdíjak összegének emelkedése, hanem a nyugellátások finanszírozása szempontjából is sikerként lehet elkönyvelni. Ez a tendencia ugyanis azt is jelenti, hogy Magyarországon az aktívak egyre magasabb összegű jövedelmének közterhei biztosítani tudják az idősödő társadalomban a nyugdíjak kifizetését, ezáltal a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. Erre a biztos alapra építkezve a Kormány a már megállapított nyugdíjakat is folyamatosan emeli az infláció mértékével, figyelembe véve a nyugdíjasok szempontjából fontos nyugdíjasinflációt, biztosítva ezáltal a nyugellátások értékének megőrzését. Ennek köszönhető, hogy a 13. havi nyugdíj fedezete biztosított, és lehetőség volt a 14. havi nyugdíj bevezetésére is.

2. Mi a célja a „nők 40” kedvezményes nyugdíjnak? Miért nem jogosít minden szolgálati idő a kedvezményre?

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben a nyugdíjak megállapítására, folyósítására a nők és a férfiak esetében is azonos szabályok vonatkoznak. Az Alaptörvénnyel összhangban a magyar társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben öregségi nyugdíj a nyugdíjkorhatár betöltésétől állapítható meg. Egyetlen kivétel ez alól a nők számára biztosított, nyugdíjkorhatártól függetlenül megállapítható, elsősorban családpolitikai céllal, 2011-ben bevezetett „nők 40” kedvezményes nyugdíj.

A kedvezmény elsődleges célja, hogy a nők gyermeknevelésben és munkaerőpiacon viselt együttes terhelését elismerve a nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban tegye lehetővé a visszavonulást. A korai nyugdíj lehetővé teszi a nők további családi szerepvállalását, a nagymamák számára pedig azt, hogy aktívabb szerepet tudjanak vállalni unokáik gondozásában, ezzel közvetett módon segítve a fiatal édesanyák visszatérését a munkaerőpiacra. Az intézkedés a munkaalapú társadalom erősítését is szolgálja a fiatalok munkaerő-piaci pozíciójának családon belüli támogatásával.

A kedvezmény bevezetésekor azonban arra is figyelemmel kellett lenni, hogy azok, akik élnek a lehetőséggel, ne kerüljenek a nyugdíjba vonulást követően olyan hátrányos helyzetbe, ami nyugdíjas éveik létbiztonságát fenyegetné. Éppen ezért a kialakított szabályok a biztosítási elv fenntartása mellett védik a kedvezménnyel élőket attól, hogy a munkaerőpiacról történő korai visszavonulás és az öregségi nyugdíj korábbi megállapítása egy teljes élethosszig tartó alacsony összegű ellátást eredményezzen. Ezt a szabályozás úgy éri el, hogy a jogosultsághoz szigorúbb feltételeket követel meg a korhatárhoz kötött öregségi nyugdíjhoz képest. A kedvezményt hosszú, elsősorban keresőtevékenységgel megalapozott jogosultsági idővel lehet érvényesíteni. Ez fejeződik ki abban a jogosultsági feltételben, hogy a negyven év jogosultsági időt főszabály szerint legalább nyolcvan százalékban munkajövedelem utáni járulékfizetési idővel kell megalapozni, amely mellett kizárólag a gyermeknevelési ellátások ideje vehető figyelembe. További kedvezményt a beteg gyermeket, illetve a legalább öt gyermeket nevelt édesanyák érvényesíthetnek.

Azokat a szolgálati időket, amelyeket a nők kedvezményes nyugdíjához jogosultsági időként nem lehet figyelembe venni („többlet” gyermeknevelési ellátás, munkanélküli ellátás, felnőtt hozzátartozó jogán megállapított ápolási díj folyósításának ideje, felsőfokú tanulmányi idő stb.), az öregségi nyugdíj megállapításakor az általános szabályok szerint kell beszámítani, ezáltal azok a megállapított nyugellátás összegét növelik.

3. Miért nincs „férfiak 40” kedvezmény?

Az Alaptörvénnyel összhangban a magyar társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben öregségi nyugdíj a nyugdíjkorhatár, a 65. életév betöltésétől állapítható meg. Egyetlen kivétel ez alól a Kormány által 2011-től a nők számára biztosított, nyugdíjkorhatártól függetlenül megállapítható öregségi nyugdíj, amelynek szigorú feltételei vannak, legalább 40 év jogosultsági időt kell igazolni.

A kedvezmény a férfiakra történő kiterjesztése egy általános nyugdíjkorhatár csökkentést jelentene, a 40 év jogosultsági idő megszerzésével mindenki nyugdíjba vonulhatna. Ezzel a nők számára biztosított kedvezmény kiüresedne.

4. Miért nem éled fel az özvegyi nyugdíjjogosultság 10 éven túl?

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben az öregségi nyugdíjban részesülő vagy aktív, de ellátásra jogosultságot szerzett személy halála esetén a hozzátartozók is jogosultak lehetnek ellátásra az elhunyt jogszerzése alapján.

Az elhunyt jogszerző házastársa vagy élettársa – amennyiben az ehhez szükséges jogosultsági feltételek az elhunyt és az özvegy részéről is fennállnak – a halálesetet követő egy évig ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult annak érdekében, hogy az elhunyt kieső jövedelmének pótlására, életvitelének megváltoztatására felkészüljön.

Az egy év leteltét követően az özvegy akkor jogosult továbbra is özvegyi nyugdíjra, ha az életkörülményei nem teszik lehetővé a megváltozott jövedelmi viszonyokhoz történő alkalmazkodást. Ilyen eset lehet, ha a túlélő házastársnak az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult beteg gyermek, vagy legalább két árvaellátásra jogosult (egészséges) gyermek neveléséről kell gondoskodnia. Hasonlóképpen azok is jogosultak özvegyi nyugdíjra, akiktől az egészségi állapotuk vagy életkoruk miatt nem várható el, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott élethelyzethez. Az özvegy akkor minősül a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény alapján megváltozott munkaképességűnek, ha az egészségi állapota legfeljebb ötven százalékos, idősnek pedig akkor, ha betöltötte az elhunyt halálakor hatályos jogszabályok szerinti öregségi nyugdíjkorhatárt.

A jogalkotó lehetővé tette azonban, hogy amennyiben az özvegyi nyugdíj folyósításának megszüntetésétől meghatározott időn belül a fenti körülmények bekövetkeznek, az özvegyi nyugdíj ismételten folyósítható legyen. Ez a feléledési idő tíz év. Ennek az az oka, hogy az özvegyek túlnyomórészt önálló keresettel rendelkeznek, ezért tíz év az az időtartam, amelyet követően már nem vélelmezhető szoros kapcsolat az elhunyt és az özvegy jövedelme, illetve kiadásai között. Ennyi idő elteltével az özvegy saját egzisztenciát teremthetett akár egyedül, akár egy új társsal közösen.

A tíz év feléledési időt minden esetben az özvegyi nyugdíj utolsó folyósításának megszüntetését követő naptól kell számítani. A szabályozás ezzel rugalmasan követi az özvegy élethelyzetének alakulását. Például amennyiben az özvegyi nyugdíjat gyermekek nevelésére tekintettel folyósították, az mindaddig jár, amíg bármelyik gyermek nappali tagozaton tanul. Ha ezt követően az özvegy tíz éven belül megváltozott munkaképességűvé válik, ismét folyósítják részére az ellátást mindaddig, amíg egészségi állapota azt indokolja, illetve ha állapotjavulás miatt megszűnik a jogosultság, amennyiben ezt követően a tíz éves feléledési időn belül az érintett betölti a nyugdíjkorhatárt, vagy egészségi állapota rosszabbodik, az özvegy ismételten jogosulttá válik az özvegyi nyugdíjra.

5. Miért nem az ún. svájci indexálással emeljük a nyugdíjakat?

A társadalombiztosítási nyugellátások összegét 2000 és 2009 között az ún. svájci indexálás szerint emelték. A svájci indexálás a nettó keresetnövekedéstől és inflációtól fele-fele arányban függő nyugdíjemelést jelent, ami a gazdasági környezet alakulásától függően előnyös vagy hátrányos. Gazdasági élénkülés esetén, ha az infláció alacsony és a bérkiáramlás magas, a nyugdíjemelés eredménye kedvezőbb az inflációkövető emelésnél. Ez a nyugdíjemelési módszer kedvező gazdasági körülmények között a nyugdíjak értékét növeli, romló gazdasági helyzetben azonban értékvesztést okoz.

Ezt a Bajnai-kormány szüntette meg és 2010. január 1-jétől bevezetett egy bonyolult, nehezen követhető szabályozást, amelynek lényege, hogy a korábbi vegyes indexálást kizárólag abban az esetben kell alkalmazni, ha a GDP-növekedés meghaladja az 5%-ot. A rendelkezést 2009-ben hozta akkor, amikor a magyar GDP-növekedés nemhogy 5% felett volt, de éppen 6,7%-kal csökkent.

2012-től az ellátások emelésének mértéke inflációhoz kötött. A „svájci indexálás” megszüntetését az indokolta, hogy 2008 és az azt követő évek gazdasági recessziója miatt a nettó keresetek növekedése megtorpant, az infláció viszont jelentősen emelkedett. A nyugdíjak tényleges vásárlóértéke csökkent volna az inflációhoz képest, mert a nettókereset-növekedés mértékének figyelembevétele a fogyasztói ár-növekedéshez képest csökkentette volna a nyugdíjemelés mértékét.

A hazánkban alkalmazott inflációkövető nyugdíjemelés biztosítja a vásárlóérték megőrzését, mert a nyugdíjakat az áruk és szolgáltatások árának megfelelően emelik. Ezért ez az emelési módszer a nyugdíjasok számára nem jelenthet színvonalcsökkenést. Éppen ellenkezőleg, a vásárlóérték megőrzését, az életszínvonal fenntartását, illetve bizonyos esetekben a reálérték emelkedését jelenti.

A nyugdíjak színvonalának fenntartására a svájci index visszaállítása nem időszerű, mert a nyugdíjemelés nagyban függ a nyugdíjrendszer egyéb elemeitől, elsősorban a nyugdíjszámítás módszerétől.

2026. március 18.