10 évet is elvehet az életünkből ez a betegség

• Jó tudni
• 2025. szeptember 14.
• 2
• 0

A túlsúly nem szégyen, hanem egy közös kihívás, és a szakemberek fontos szövetségesek tudnak lenni a harcban – hangzott el a Lilly Hungária Kft. által szervezett, sajtónyilvános kerekasztal-beszélgetésen. Az eseményen az elhízás és a cukorbetegség összefüggéseiről és veszélyeiről, valamint a megelőzés és a megfelelő kezelés fontosságáról is szó esett.

Magyarországon mintegy 1,2 millióan élnek cukorbetegséggel. Körülbelül ugyanennyien lehetnek a még diagnosztizálatlan diabéteszesek, és nagyjából feleennyien vannak a prediabéteszesek, vagyis azok, akik már a „cukorbetegség előszobájában” vannak – így az érintettek valódi száma akár 3 millió körülire is rúghat. Sokan azonban még mindig nincsenek tisztában a népbetegség pusztító következményeivel, például azzal, hogy spirálszerű egészségromlást okoz, drasztikusan megnöveli a szív- és érrendszeri problémák kockázatát, valamint a vesebetegségekhez és akár vakságig is súlyosbodó látáskárosodáshoz is vezethet.

Míg a ’80-as években világszerte még „csupán” 80 millió cukorbeteget tartottak nyilván, mára ez a szám már elérte a 600 milliót – és az érintettek 90-95 százaléka 2-es típusú diabétesszel küzd. Egyes becslések szerint 2050-ig akár 850 millióra is nőhet az érintettek száma – ez pedig jelentősen ronthatja az átlagos várható élettartamot, a diabéteszesek ugyanis átlagosan 6-10 évvel rövidebb ideig élnek, mint egészséges társaik. Ráadásul igen jellemző, hogy mire felfedezik a betegséget, az már legalább öt éve fennáll, kezelés nélkül – ez pedig felgyorsíthatja a szövődmények kialakulását.

A diabéteszben és az elhízásban sok a közös

„A 2-es típusú diabéteszt és az elhízást sok minden köti össze. Egyrészt az, hogy krónikus betegségekről van szó, másrészt multidiszciplináris betegségek, vagyis kiterjedt szövődményeket okoznak, harmadrészt pedig – és ez a legfontosabb – ok-okozati összefüggés van a két betegség között, hiszen az obezitás számos egyéb betegség mellett a diabétesz egyik legfontosabb oki tényezője is” – mondta el prof. dr. Lengyel Csaba belgyógyász-diabetológus-kardiológus, a Magyar Diabetes Társaság elnöke, aki előadásában arra is rávilágított, hogy „a cukorbetegség-világjárvány mögött egy elhízás-világjárvány áll”.

A magyar lakosság 75 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, a 2-es típusú cukorbetegek körében viszont már csaknem 90 százalékos a súlyproblémák előfordulási aránya. A két krónikus betegség pedig összeadódva még komolyabb károkat képes okozni.

A felesleges zsír az egész szervezetben lerakódik

„Az obezitás miatt felszaporodó zsigeri zsír egy idő után krónikus gyulladásos folyamatokat segít elő. A zsír nem tud sokáig a zsírszövetben maradni, mert túltermelődik, ezért lerakódik a szervezet különböző részein. Lerakódik a májban, a hasnyálmirigyben, a vázizomzatban, a szívizomzat körül, az erek körül, a pajzsmirigyben, sőt még a nyelvben is. Tehát mindenhol ott a kóros zsír, amely gyulladást generál, és ez a gyulladás okozza azokat a megbetegedéseket, amelyek az obezitás szövődményeinek is tekinthetők” – magyarázta a professzor.

A szakértő a fiatalkori elhízás veszélyeire is külön kitért. Mint mondta, azoknál, akik már gyerek- vagy serdülőkorukban elhízottak, óriási a kockázata annak, hogy 40 éves korukban infarktust vagy stroke-ot éljenek át, vagy más kardiovaszkuláris okból meghaljanak. Az elhízás tehát nem csupán egy esztétikai probléma, hanem egy valódi betegség. Nem szégyen és nem akaratgyengeség, hanem egy kezelendő probléma – hangsúlyozta Lengyel professzor.

Az alma típusú elhízás a legveszélyesebb

Dr. Kis János Tibor belgyógyász-diabetológus előadásában elhangzott, hogy már Hippokratész is leírta: „a kövérség nem egyszerűen csak betegség, hanem más betegségek előfutára”. Ma pedig már azt is tudjuk, hogy az „alma” típusú, vagyis a hasi régiót erősebben érintő elhízás a legveszélyesebb, mégpedig a szervek körül és a szervekben felhalmozódó, úgynevezett zsigeri zsír miatt.

„A zsírsejtek, kóros zsírsejtek által kiváltott gyulladás miatt alakul ki például az inzulinrezisztencia, de fokozódik a vér alvadékonysága is, és ezek mind-mind egytől egyig betegségekhez vezethetnek, és megnövelik a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a szívelégtelenség rizikóját. De maga a zsírtömeg is veszélyes, hiszen minél nagyobb ez a zsírtömeg, annál inkább nyomhatja az egyes szerveket, például felnyomja a rekeszizmot, összenyomja a szívet és a tüdőt. De nagyon nehéz olyan szervet vagy szervrendszert említeni, ahol az elhízásnak vagy a túlsúlynak ne lenne valamilyen következménye” – figyelmeztetett.

Az elhízás nem szégyen, hanem közös kihívás

Dr. Békássy Szabolcs háziorvos, a Háziorvosok Online Szervezetének alapító-vezetője azt mondta, hogy a témában sürgős szemléletváltásra lenne szükség, és nem csupán a kezelőorvosok, hanem a páciensek részéről is. „Az elhízás és a diabétesz kezelésére csak integrált, egyénre szabott, hosszú távú megközelítés útján van lehetőség, amelyben a családorvosnak kulcsszerepe van, hiszen ő jelenti az első kapcsolatot a páciens számára az egészségügyi ellátórendszerben, és ő az, aki képes folyamatosan nyomon követni a páciens állapotának változását” – mutatott rá.

A szakértő véleménye szerint a jó és fenntartható eredmények eléréséhez elengedhetetlen a holisztikus hozzáállás, vagyis nem csupán a túlsúlyt kell kezelni, hanem az egész ember testét-lelkét. Univerzális módszer nincs, ezért fontos a személyre szabott terápia, amely során sokszor több szakember – például dietetikus, diabetológus, endokrinológus és pszichológus – együttműködésére is szükség van. Lényeges elem még a jó kommunikáció és a betegedukáció is, valamint az, hogy a pácienst motiválják, bevonják a döntésekbe, és részletes kezelési/fogyási tervvel lássák el. „A túlsúly nem szégyen, hanem közös kihívás, amelyben a családorvos szövetségese a betegnek” – tette hozzá.

Sosem késő elkezdeni az életmódváltást

„A szakirodalomban 200-nál is több betegséget hoznak kapcsolatba a túlsúllyal, tehát valóban tényleg nincsen olyan szervünk vagy szervrendszerünk, amely érintetlenül marad. És ez hosszú éveket vesz el az életünkből. Nem a minőségi életből, hanem effektíve az abszolút számokból” – figyelmeztetett dr. Török Dóra gyermek- és felnőttendokrinológus. Mint mondta, azok, akik már 20-30 éves korukra jelentősen elhíznak, 10 évvel rövidebb életre számíthatnak, mint azok, akiknek nincs diabéteszük vagy túlsúlyuk. „Tíz év borzasztóan sok, és én azt gondolom, hogy egészen egyértelműen közös feladatuk, hogy ezt a tíz évet megpróbáljuk visszaadni” – jelentette ki.

A „mikor kellene lefogyni?” kérdésre szerinte a legjobb válasz az, hogy „minél előbb”. „De ha ez a »minél előbb« valami miatt mégsem jön össze, akkor viszont fontos tudni, hogy sosem késő. Nincs az az idős kor, amikor ne lenne érdemes túlsúllyal foglalkozni. Egyik napról a másikra viszont ez nem fog menni, ennek mindenképpen egy komplex folyamatnak kell lennie. Először is meg kell születnie a belátásnak és a szándéknak, anélkül nem megy” – mondta, hozzátéve, hogy már 5-15 százalékos súlycsökkenés elérése és hosszú távú fenntartása is rengeteget számít az egészség tekintetében.

A fentiek alapján tehát elmondható, valóban elengedhetetlen, hogy az elhízást krónikus betegségként kezeljük, amely ugyanúgy folyamatos követést és személyre szabott gondozást igényel, mint például a cukorbetegség vagy éppen a magas vérnyomás. Emellett viszont a társadalom felől nagyon fontos lenne az empatikusabb hozzáállás. Az elhízással élőket ugyanis gyakran vádolják azzal, hogy nem tesznek eleget magukért, közben pedig még akkor is bírálják őket, amikor épp a túlsúly leadásán dolgoznak – például elítélő pillantásokat vetnek rájuk az edzőteremben. Ez a fajta megbélyegzés nemcsak igazságtalan, hanem káros is, és kifejezetten hátráltathatja a betegeket az egészséges testsúly elérésében. Ideje lenne tehát a stigmatizálás helyett inkább támogatni azokat, akik meghozták a döntést arról, hogy lépéseket tesznek egy egészségesebb élet felé.

Forrás: Házipatika