Delírium vagy demencia? Amit a családoknak tudniuk kell elesés után

• Jó tudni
• 2026. február 27.
• 0

Elesés után hirtelen zavartság? Nem mindig demencia. Az akut delírium gyakori és kezelhető állapot időseknél. Mutatjuk, mire figyeljen a család.

Nem mindig az a legnagyobb baj, amit a röntgenen látunk

Amikor egy idős hozzátartozó elesik, minden tekintet a röntgenleletre, a műtét időpontjára, a csont állapotára szegeződik. Teljesen érthető. A törés kézzelfogható, látható, mérhető. Csakhogy a kórteremben töltött első napokban sokszor megjelenik valami, ami sokkal ijesztőbb a család számára: a hirtelen fellépő zavartság.

A korábban tiszta gondolkodású nagyszülő egyik napról a másikra dezorientálttá válik, furcsán beszél, hallucinál, vagy éppen feltűnően aluszékony. A család ilyenkor megdermed. A kérdés szinte azonnal kimondatlanul is ott lebeg: most kezdődik a demencia? Pedig nagyon sok esetben nem leépülésről, hanem egy akut zavartsági állapotról, azaz delíriumról van szó. Ez pedig – megfelelő kezeléssel – visszafordítható lehet.

A törött csont árnyékában

Sokan automatikusan a demenciára gondolnak, amikor hirtelen jelentkezik dezorientáltság, hallucináció vagy szokatlan aluszékonyság. Fontos azonban tisztázni: a két állapot nem ugyanaz.

A demencia lassan, évek alatt alakul ki. Fokozatos, alattomos folyamat. A delírium ezzel szemben órák vagy napok alatt jelentkezik, és akár napszakonként is látványosan ingadozhat. Délelőtt még viszonylag tiszta a beteg, estére teljesen zavarttá válhat.

A szakirodalom egyértelmű kapcsolatot mutat a traumás események és a mentális állapot romlása között. Idős, sérülékeny pácienseknél különösen gyakori a zavartság csípőtáji törések után, főként akkor, ha már korábban is fennállt valamilyen fokú törékenység, úgynevezett frailty. Ez nem pusztán kellemetlen mellékhatás. A posztoperatív delírium az egyik leggyakoribb szövődmény, amely közvetlenül hátráltatja a mobilizációt, lassítja a rehabilitációt, és jelentősen megnehezíti a felépülést.

Mi történik ilyenkor a háttérben?

Az idős szervezet egy finom, törékeny egyensúlyon működik. Már egy enyhe kiszáradás is drasztikusan ronthatja az agyi keringést, azaz a szövetek vérellátását. Ehhez társul a műtéti stressz, az altatószerek hatása, a fájdalom, valamint az idegen kórházi környezet. Az ismert arcok hiánya, az éjszakai zajok, a felborult napirend mind tovább terhelik az idegrendszert.

Az agy ilyenkor egyszerűen túlterhelődik. A tartalékok kimerülnek. És megjelenik a zavartság.

Miért érinti ez fájdalmasabban a családot?

Egy törött csont gyógyulását el lehet képzelni. Van rá protokoll, van rá időkeret. De amikor a szeretett nagyszülő hirtelen nem ismer meg, vagy olyan dolgokat mond, amelyeknek semmi közük a valósághoz, az érzelmileg sokkal megrázóbb.

A család gyakran attól fél, hogy „elveszítette” őt – még akkor is, ha fizikailag ott fekszik a kórházi ágyban.

Pedig sok esetben ez az állapot átmeneti. A felismerés, a megfelelő folyadékpótlás, a fájdalomcsillapítás optimalizálása, a nyugodt környezet és az aktív mobilizáció jelentősen javíthatja a kilátásokat.

Forrás: egeszsegkalauz.hu