„Hagyok egy kis nyomot, ezért megérte”

Megosztás:
Forrás: vaol.hu

Az online világenciklopédia (wikipédia) még azt írja róla: zenész, a Sipőcz Band jelenlegi és a Lord zenekar volt dobosa.

Azonban hamar kiderül, hogy a Sipőcz Rock Band-del az idén elváltak útjaik. A zenei berkekben kevésbé jártasak falugondokként ismerik Nemesrempehollóson. Paksi János (59) nehéz perióduson van túl, a hite és a derűje mégsem hagyta el. A veol.hu vele beszélgetett, a Lord-ban töltött évek is szóba kerültek.

Tavasszal úgy indultam, hogy nyolc formációban működöm közre. Hét volt Vasban és egy Budapesten. Sajnos egyik napról a másikra le kellett mondanom a tervekről. Volt egy rövidzárlatom: keringési problémák miatt pár nap leforgása alatt teljesen megsüketültem a bal fülemre. Az orvosok egy terápia után lemondtak a javulásról. Én még egy szteroidos-infúziós kúrát bevállaltam, és mostanra 80 százalékban visszatért a hallásom. Az akusztikus hangszereket mellőznöm kell, elektromos dobon játszom, ennek révén új utak nyíltak meg. Aztán jött a következő csapás: megszúrtam a kezemet. A mai napig nem értem a jeleket, vajon a Teremtő azt akarja, hogy abbahagyjam a zenélést? – ezzel nyit Paksi János, a Lord egykori dobosa, akinek a Sipőcz Rock Band-del kapcsolatban is fordulatot hozott a tavasz.

A Lord zenekarban töltött évtized a legemlékezetesebb

Az alapító Sipőcz Ernő halála után még évekig vittük, mostanra részemről elfáradt a dolog – mondja.

Maradt viszont a Mistral Band – Gombás Endre, a MisPro Produkció révén négy műsorban szerepel: az Elment a nap című koncerttel emlékeznek Balázs Fecóra, legismertebb dalai hangzanak el eredeti hangszerelésben. Ezenkívül a Zenélő Filmkockák, az Égi Vándor Omega-dalok az Örökkévalóságnak és a Bad Moon hazai és a világslágerekkel.

Az már rég kiderült Paksi János számára, hogy zenélés nélkül nem tud élni. Nosztalgiázva a múltról természetes, hogy a Lord zenekarban töltött évtized a legemlékezetesebb. Azt előrebocsátja: csak néhány évig volt főállású zenész, a dobolás mellett a kereskedelemben is dolgozott.

Kisújszálláson találtak egymásra

Túrkevén (Jász-Nagy-Szolnok megye) nőttem fel. 15 éves lehetettem, egy étteremben voltunk, ahol játszott egy zenekar, és nekem szó szerint földbe gyökerezett a lábam. Ott eldőlt a sorsom. Ábrahám Istvánnál kezdtem dobolást tanulni, később elvégeztem az Országos Szórakoztató Zenei Központ klasszikus dobiskoláját. Magánúton Kovács Gyula egyik tanítványától jazz dobolást is tanultam. Közben dolgoztam, de nem bútorasztalosként, az eredeti szakmámban, mert tudtam, hogy vigyáznom kell a kezemre. A gimnáziumot esti tagozaton végeztem. Közben a helyi Resistan zenekar felfedezett, velük jártam az országot, külföldi fellépésekre is eljutottunk.

A ’80-as években járunk, János vendéglátós zenész lett négy évig Kisújszálláson. Ott találtak egymásra a Lord zenekarral. 1988-ban a művelődési házban koncertezett a Lord, utána Vida Ferenc és Gidófalvy Attila bementek a szemben lévő étterembe, ahol 3 tagú zenekar játszott, János barátai.

A dobosuk nem mert beülni a hangszere mögé, amikor észrevette a Lord zenészeit. Én szívesen helyettesítettem. Hatalmas szerencsém van, nem vagyok izgulós, sőt hihetetlenül doppingol, ha meg kell mutatnom, mit tudok. Ahogy a sportban (kick-box) bízom a befektetett munkában, úgy a zenében is. Feri és Gidó felfigyelt rám, a pincérrel üzentek, hogy beszélni akarnak velem. Másnap eljöttek a lakásunkra, megnézték hogyan dobolok. Mit ad Isten, a Ragadozók című lemezüket gyakoroltam éppen. Korábban láttam a Zaklatott fények című klipjüket a tévében, és már akkor jött egy gondolatom: én ebben a zenekarban egyszer játszani fogok. Így is lett, csak jóval később. Abban maradtunk, hogy figyeljük egymás munkásságát. 1990-ben egy műszaki boltban dolgoztam éppen, amikor távirat érkezett – „Mától a Lord együttes tagja vagy. Holnap reggel találkozunk Szombathelyen a Honvéd utca 8. szám alatt.” Még aznap felmondtam a boltban, és szóltam a családnak is. Szombathelyre költöztünk a feleségemmel, és főállású zenész lettem – meséli.

Egyik napról a másikra mély vízbe került

Paksi János Gyurik Lajost váltotta a Lordban. Egyik napról a másikra mély vízbe került. Két hét múlva kezdődött az országos turné: április 18-án Nyíregyházán volt az első megmérettetés. Az 1990-ben rögzített Lord 3 nagylemez turnéján már ő dobolt. Részt vett

  • az Utca kövén (1991),
  • az Olcsó és Ügyes (1993),
  • valamint a ’90-es években, a koncerteken rögzített Live 1, Live 2 című Lord-albumokon, amelyeket 1996-ban adott ki az LMS (Vida Ferenc) kiadó.

Az első év nagyon nehéz volt. A kritikák sem kényeztettek. Tanultam, fejlődtem, másfél év múlva Dorozsmai Péter (többek között a Korál, az East dobosa, hangmérnök) utódját látták bennem a Metal Hammer kritikusai, Lénárd László és Cselőtei László. Akkor és azóta is azt vallom: a dobosnak alá kell magát rendelnie a zenének, kiszolgálni az énekest és együttműködni a basszusgitárral. Egy idő után megszilárdult a helyzetem a Lordban. Rengeteg fellépésünk volt: rockfesztiválokra, a Petőfi Csarnokba, motoros fesztiválokra jártunk. A Lordnak óriási klubhálózata működött abban az évtizedben. Senki sem szaladt haza a bulik után és rendszeresek voltak a balatonvilágosi Lord-táborok. Nagyon szép emléket őrzök azokból az időkből. Ma már nem szeretek utazni, megvisel az éjszakázás. Régen épp ellenkezőleg: a mikrobuszban töltött órák adták a lelkét mindennek. A jó társaság feltette a koronát a zenélésre, a sztorikból sokáig éltünk. Én jókedvű, bohém emberként mindenhol felvettem a bohócsapkát.

1999 őszén megszűnt Paksi János Lord-tagsága

1999 őszén megszűnt Paksi János Lord-tagsága. – Akkorra meggyengült az egység, nem volt már jó hangulat. Vida Feri összehívta a korábbi csapatot, így Baán Imrével, Keszei Tamással és Weinelt Gáborral együtt távoztunk. Az utolsó fellépésünk 1999 augusztusában volt a Sitkei Rockfesztiválon. Vida Ferit nagyon szerettem. Nekem ő volt a Lord. A kapcsolatunk később rendeződött, de a történteket azóta sem dolgoztam fel teljesen emberileg – mondja.

Paksi János felesége tanárnő az egyházasrádóci iskolában, 1993-ban költöztek Nemesrempehollósra. 1995-ben megszületett a lányuk. Az szóba sem került, hogy Lord-ban töltött évek után Budapestre költözzenek. János játszott a Nessie zenekarban, majd 2004-ben Sipőcz Ernővel és Nyári Ferenccel közösen megalapították a Sipőcz Rock Bandet. Sipőcz Ernő halála után közel egy évtizedig vitték a zenekart.

Megmaradt régi vágásúnak

Nem akartam rabja lenni sem a pénznek, sem a felgyorsult, modern világnak. Megmaradtam régi vágásúnak. Így is működik az élet – mondja János. Felesége (Paksiné Kecze Tünde tanárnő, emellett látja el a polgármesteri teendőket a közel 300 lelkes Nemesrempehollóson) nagy segítsége, ő tartja számon a fellépéseket, koordinálja a háttérmunkát. Sokat köszönhet neki és lányának is.

Nem szeretem a hangerőt, sőt szükségem van a csendre. A falu szélén élünk, kutyák, madarak vesznek körül bennünket. Tizenöt éve vagyok falugondok, képviselőséget is vállaltam: gyerekeket szállítok, időseket viszek kivizsgálásra, délben ételt hordok. Mindezek boldoggá tesznek. Emellett mindennap dobolok: szórakoztat, kikapcsol a gyakorlás és szinten akarom tartani magamat. Szeretem a vokális zenét, a hegedűt, a Toto zenekart, a Journey-t, a régi Asiát. A mai napig figyelem a dobosokat, hogy mit lehet tőlük ellesni és időnként fellépésekre járok. Amit ma csinálok, az igényes, jó. Ennyi éppen elég – összegez.

S hogy mit adott a zene? – Nagyon mélyről jöttem, de mindig vágytam arra, hogy maradjon utánam valami. Hagyok egy kis nyomot, ezért megérte.

Forrás: vaol.hu

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük