Mégis a jó gének jelentik a hosszú élet titkát?

• Jó tudni
• 2026. február 26.
• 0

Harminc éve egy kutatás azt mutatta ki, hogy a génjeink csupán a várható életkor negyedéért felelnek, a többit az életmód és a környezet határozza meg. Egy új vizsgálat alapján azonban komolyabb lehet az örökletes tényezők szerepe – számolt be róla a National Geographic.

Az igazoltan legtovább élt embertársunk 122,5 évesen hunyt el, a jelenleg legidősebb élő személy pedig 116,5 éves. Egyik sem átlagos életkor – de vajon mitől függ, meddig élhetünk és miként élhetünk tovább? Ez valószínűleg a gondolkodó ember egyik legősibb kérdése lehet, emiatt találhatták ki elődeink a különféle halhatatlan isteneket.

Az időskor napjainkra egyre fontosabb társadalmi terhet is jelent, főként az ápolásra is szoruló idősek miatt. Épp emiatt fontos orvosi kérdés: mi játszik leginkább szerepet abban, hogy sokáig élhessünk? Nemrégiben egy izraeli vezetésű nemzetközi kutatócsoport vizsgálta újra a kérdést, majd eredményeikről a Science folyóiratban számoltak be.

1996-ban egy ikerpárokat vizsgáló dán kutatás közel 2900 fős mintán arra jutott, hogy az élet várható hossza férfiaknál 26, nőknél 23 százalékban örökletes csupán. E kutatási eredmény mindmáig elfogadott, hiszen így a környezeti és életmódbéli tényezők váltak meghatározóvá abban, hogy meddig élhetünk.

Később több másik vizsgálattal hasonló eredményeket kaptak más szakemberek. Ez fontos dolog volt, mert rengeteg káros folyamatra felhívta a figyelmet – azonban a friss kutatásból úgy tűnik, jóval nagyobb mértékű az örökletes hatás. Ezt az eredményt azzal sikerült megkapniuk a szakembereknek, hogy különválasztották a különféle okhoz köthető haláleseteket.

A korábbi kutatásokban olyan adatsorokat elemeztek, ahol nem állt rendelkezésre az adott személy halálának oka. Vagyis ugyanúgy számították, ha valakit elütött a villamos, mint azt, ha végelgyengülésben hunyt el. A friss kutatás, ami ugyanazokat a régi adatokat (az említett dán, illetve egy svéd ikervizsgálatét) elemezte újra, ezeket az adatokat statisztikai alapokon szétválogatta. Ezt valahogy úgy érdemes elképzelni, hogy kiszámították, milyen életkori halálozás köthető inkább külső okhoz, milyen pedig örökleteshez.

Eztán az adatok közül egyszerűen elkülönítették azokat, akiket valószínűsíthetően például háború, járvány, vagy baleset vitt el. Ez nagyjából a fiatalabb kori halálozást öleli át, a maradék idősebb koriakat elemezték örökletesség szerint azután.

Fontos megérteni, hogy itt nem valódi, hivatalosan rögzített halálokokkal dolgoztak a kutatók. Ennek az az egyszerű oka, hogy abból az időszakból, amelyből megfelelően hosszú adatbázis áll rendelkezésre, sok esetben nem volt ilyesmi. Az 1870-1935 között született korosztálynál nagyon sok esetben nem volt orvos által megállapított pontos halálok, csak a 20. század második felében vezették be az ilyen adatgyűjtést. Abból pedig nem lehet kiindulni egy ilyen vizsgálatban, hogy egy egyházi halottnyilvántartásba mit írt be az azt vezető pap (például sorvadás, hirtelen halál, gyengeség – ezek nem orvosi okok).

Azzal, hogy most a kutatók statisztikai-matematikai modelljük alapján kiemelték a vizsgált adatok közül a szinte biztosan külső okhoz köthető halálozást, a többi esetből számították ki, mekkora is az örökletes hatás mértéke. Ahol pedig rendelkezésre állt a valódi halálok, ott azzal is végeztek elemzéseket.

Arra jutottak, hogy például a demencia vagy a szívbetegség esetében sokkal nagyobb az örökletes hatás, mint a rák esetében. Ez azt is jelenetheti, hogy a rákhoz nagyobb mértékben járulnak hozzá véletlenszerű sejtszintű változások, illetve a környezeti folyamatok.

Érdemes azon is elgondolkodni, milyen sokat változott a világunk az elmúlt évtizedekben. Lehet, hogy ma már a nem külső oknak minősíthető halálozáshoz is sokkalta nagyobb részben járult hozzá valami külső tényező, mint arról a konkrét halálozási adatok mesélnek. Például a légszennyezés, környezetszennyezés milliók életét megrövidíti, ám ettől még a halálokhoz nem az kerül be, hogy szmog, hanem az, hogy tüdőrák.

A modern társadalmakban a legtöbb haláleset mögött valamilyen környezeti vagy életmódbeli hatás is áll, ezért a tisztán belső halálok fogalma inkább statisztikai kategória, mint biológiai valóság. Ez azt is jelenti, hogy továbbra is érdemes odafigyelni az életmódunkra, hisz a halálozás mintegy felét még az új kutatási eredmény szerint is ez határozza meg.

Forrás: National Geographic/Landy-Gyebnár Mónika