Miért lett más íze a paradicsomnak?

• Jó tudni
• 2025. augusztus 8.
• 9
• 0

Van az a nyári emlék, ami szinte mindannyiunknak ismerős: mezítláb a kertben, napsütötte délelőtt, egy frissen leszakított paradicsom a kézben, még poros, még meleg. Az első harapásnál a forró lé szétfröccsen a szánkban, és valami egészen különleges, édes-savanykás, napfényízű robbanás történik. Ilyen volt a paradicsom, amikor gyerekek voltunk.

És most? Bemegyünk a boltba, válogatunk a szép, piros, tökéletes formájú paradicsomok között – aztán otthon csalódottan konstatáljuk, hogy bár jól néz ki, az íze messze elmarad attól, amit keresünk. De vajon tényleg megváltozott a paradicsom – vagy csak mi lettünk nosztalgikusabbak?

Az íz mögötti három titok

Az érzékszerveink valóban emlékekhez kötődnek, de a paradicsom ízének megváltozása mögött nagyon is valós, gyakorlati okok állnak – írja az Origo. Szakértők szerint három fő tényező határozza meg, hogy mennyire lesz édes, zamatos egy paradicsom:

• A föld, amiben nő – A tápanyagokban gazdag, jól gondozott talaj alapfeltétel. Ha a föld kimerült, ha nem pihen, ha nem megfelelően trágyázott, akkor hiába várjuk a telt, aromás ízt.
• A napsütéses órák száma – A paradicsomnak rengeteg napfény kell. Ha egy szezon hűvösebb, borongósabb, az a termés minőségén is meglátszik. A cukortartalom és a savasság egyensúlya megbillen, és az íz egyszerűen “elmarad”.
• A fajta – Nem mindegy, milyen magból nő a paradicsom. Régen gyakran házi, gondosan kiválogatott, generációkon át örökített fajtákat ültettek, amelyeknek ízét jól ismerték és becsülték. Ezeket ma sokszor lecserélik nagy hozamú, hosszabb eltarthatóságra nemesített fajtákra – amelyek viszont az íz terén gyakran alulmaradnak.

Kevésbé ízesek a bolti paradicsomok

A boltok polcain sorakozó paradicsomok gyakran messziről érkeznek, sokszor hetekig utaznak, hűtőházakban pihennek, míg végül megvásároljuk őket. Ehhez bizony olyan fajták kellenek, amelyek bírják a strapát – vastagabb héjjal, keményebb hússal. Ezek a tulajdonságok viszont nem barátai a zamatos ízélménynek.

A nagyüzemi termelésben sokszor nem az íz az elsődleges szempont, hanem a mennyiség, az egyenletes megjelenés és az eltarthatóság. A paradicsomok gyakran nem is napfényben érnek, hanem mesterséges körülmények között, és nem ásványi anyagokban gazdag talajban, hanem hidroponikus rendszerekben fejlődnek – ez pedig az íz rovására mehet.

Van remény?

A jó hír az, hogy ha valaki hajlandó egy kis munkát beletenni, még ma is lehet isteni paradicsomot termeszteni. A kulcs a jó fajta kiválasztása, a gondos talajelőkészítés – és persze a szerencsés időjárás. Egy jól sikerült nyár és egy ügyesen kiválasztott, régi fajta magja csodákra képes. Olyan paradicsom teremhet, amit évekkel később is emleget majd a család.

Forrás: mindmegette.hu