Nem hétköznapi edzés: bokszkesztyűt húznak a szegedi idősek

• Jó hírek, Jó tudni
• 2026. március 25.
• 0

Szenior bokszedzés hódít Szegeden: 65–80 évesek bokszkesztyűben edzenek, közösségben maradnak aktívak és fittek.

A kor csak egy szám, ha mozgásról van szó

Bokszkesztyűt húznak, ütnek, védekeznek, közben nevetnek. A szegedi Szent Rozália Nyugdíjas Klub tagjai egészen sajátos módon tartják formában magukat: szenior bokszedzéseken vesznek részt, amelyek egyre népszerűbbek a 65 és 80 év közötti korosztály körében.

A klub a Szegedi Görögkatolikus Parókia tevékenységének egyik fontos pillére. Az intézmény nemcsak nappali ellátást biztosít, hanem arra törekszik, hogy az idősek minél tovább aktívak, önállóak és jó állapotban maradjanak. Ez a szemlélet határozza meg a programjaikat is.

„Azt szeretnénk kiküszöbölni, hogy minél később legyen szükségük ellátásra, a szinten tartás mellett kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy javítsuk az állapotukat. Jelenleg 50 férőhellyel rendelkezünk, de több mint 120 tagunk van” – mondta Tóthné Csompilla Márta, a Szent Rozália Szolgálat nappali ellátásának egységvezetője.

A kínálat széles, de van egy program, amely különösen kitűnik: a szenior bokszedzés, amely egyszerre mozgatja meg a testet és hozza össze az embereket.

„Na gyertek fiatalok”: így indul a reggel

Az edzés reggel 8:30-kor kezdődik. A március 12-i alkalmon tizenegyen sorakoztak fel, és már az első percekben látszott, hogy itt nem „laza tornáról” lesz szó.

A résztvevők egy alapos bemelegítéssel indítanak, amely minden izmot megdolgoztat. Ezután jön a lendületesebb rész: a mozdulatok gyorsabbak, a tempó erősebb, és a jelenlévők láthatóan élvezik, hogy próbára tehetik magukat.

Az edzést Takács István vezeti, aki nem hagyja lankadni a figyelmet. Folyamatosan instruál, közben pedig néha egy-egy félmosollyal fűszerezett megjegyzéssel tartja ébren a csapatot: „Te ne a fiúkkal foglalkozz!” – szól rá játékosan az egyik résztvevőre.

A hangulat egyszerre fegyelmezett és felszabadult, ami ritka, de itt működik.

Bokszkesztyű, nevetés, kitartás

A bemelegítés után előkerülnek a bokszkesztyűk, a résztvevők párokba állnak. Innentől kezdve a gyakorlatok már komolyabb koncentrációt igényelnek.

A mozdulatok nem mindig könnyűek, de a lelkesedés végig kitart. „Az nagyon nehéz, amikor tartani kell a karunkat, ha a partner üt” – jegyzi meg Marika, miközben egy pillanatra megáll pihenni.

Az edző pontosan vezeti az időt, az egyes szakaszok végét gong jelzi, akárcsak egy valódi mérkőzésen. A bokszot kézi súlyzós gyakorlatok követik, majd erősítés, nyújtás és légzőgyakorlatok zárják a közel másfél órás edzést.

Több mint mozgás: közösség is

A résztvevők számára ez nem csupán edzés. Sokkal inkább egy olyan közeg, ahol jó lenni, visszajárni, kapcsolódni.

„Én jógáztam korábban, de oda mindig regisztrálni kellett, mert kicsi volt a terem. Nem mindig jutottam el oda, eljöttem egy ilyen edzésre és itt ragadtam. Szuper jónak tartom, hogy van ilyen lehetőség, mert jó a társaság, nagyszerű edzőnk van, aki a fülünk hegyétől a lábujjainkig megmozgat” – mondta Marika.

A történet talán pont ettől működik igazán: itt nem az számít, ki hány éves, hanem az, hogy mozog, jelen van, és része egy közösségnek.

Forrás: delmagyar.hu