A múlt ismerete erőt adhat!

• Jó tudni
• 2025. szeptember 7.
• 20
• 0

A Kisalföld-podcast vendége volt Kelemen Dávid, a Soproni Levéltár munkatársa, aki a családfa, családfatörténet kutatás rejtelmeiről beszélt. Dávid nap mint nap segíti a családfa kutatókat eligazodni ebben a világban, most pedig a kisalfold.hu-val is megosztotta tapasztalatait arról, hogyan érdemes elindulni ezen az izgalmas úton.

• Családfakutatás segítséggel
• Egy név, egy születési dátum vagy az elhalálozás dátuma már jó kiindulópont lehet
• Anyakönyvi kivonatok, mikrofilmek és a technika is bevethető a kutatásba

Ki ne tette volna már fel magának a kérdést: honnan jövök, kik voltak az őseim, milyen életet éltek azok, akiknek köszönhetően ma itt vagyok? A családfakutatás nem csupán születési dátumok és nevek sorozata: egy igazi időutazás, amely során megérthetjük gyökereinket, és olyan történeteket fedezhetünk fel, amelyek nem egyszer az egész családot újra összekapcsolják.

Családfakutatás? Hogyan?

– Az embereket ősidők óta foglalkoztatja a múlt feltárása. Van, akinek elég egy családi legenda vagy egy régi fénykép ahhoz, hogy felébressze benne a kíváncsiságot, másoknak pedig valódi kapaszkodót ad, ha tudják, honnan származnak. Egy családfa kirajzolása nemcsak adatgyűjtés, hanem identitásépítés is: erőt adhat a mindennapokban, és közelebb hozhat bennünket a családi hagyományainkhoz – kezdett bele Dávid.

– A kutatás első állomása mindig az otthon. Régi fényképek, képeslapok, levelek vagy akár egy már korábban megrajzolt családfa lehetnek a kiindulópontok. A legfontosabb azonban, hogy beszélgessünk idősebb hozzátartozóinkkal, hiszen olyan részleteket őrizhetnek, amelyeket semmilyen hivatalos dokumentum nem pótolhat. A temetőkben tett séta szintén meglepetéseket tartogathat: a sírkövek sokszor pontos adatokat adnak – tette hozzá.

Amikor a családi emlékek nem visznek tovább, elérkezik a levéltár ideje

Sopronban számtalan forrás áll rendelkezésre: anyakönyvek, illetőségi lapok, összeírások, végrendeletek, hagyatéki leltárak vagy épp adónyilvántartások. A kutatáshoz előzetes regisztráció szükséges, de a munkatársak mindenben segítenek eligazodni. Bár a családfát magunknak kell felkutatni, szakértői útmutatással sokkal könnyebbé válik a folyamat.

– A jelenleg hatályos kutatási szabályzat szerint az 1895-ben bevezetett polgári születési anyakönyvi másodpéldányokban 110 év után, a házasságiakban 86 év után, a halottiakban pedig 30 év után lehet kutatni, de utóbbiak esetén a levéltár az 1980. évvel bezárólag őriz másodpéldányokat. Az 1827 és 1895 közötti egyházi anyakönyvi másodpéldányok korlátozás nélkül kutathatók. A levéltárak különleges jogszabályok alapján engedélyezhetnek kutatást a korlátozott időn belül is.

– Aki családfát kutat, előbb-utóbb szembesül a nehézségekkel is. A katolikus anyakönyveket például 1844-ig latinul vezették, de gyakran találkozhatunk német nyelvű vagy gót írással készült bejegyzésekkel is. Ráadásul előfordulnak hibák, hiányosságok, sőt félreírások. Ilyenkor a kutatónak kell különböző források összevetésével megtalálnia az igazságot. Nem egyszer derült ki, hogy egy anyakönyvben feltüntetett adat téves volt – például összekevertek két azonos nevű testvért – fűzte hozzá a szakember.

És mégis, éppen ezek a buktatók adják a kutatás szépségét. Kelemen Dávid egy megható történetet is felidézett: egy örökbefogadási iratból kiderült, hogy az édesanya mellett, annak testvérét is örökbe fogadták, bár erről nem volt információjuk. A dokumentumoknak köszönhetően azonban a két ág nyolcvan év után újra egymásra talált. Ilyenkor a múlt kutatása nemcsak emlékeket, hanem élő kapcsolatokat is teremt.

A mikrofilmezés, majd legújabban a digitalizáció új távlatokat nyitott, hiszen ma már otthonról, számítógép előtt ülve is elmélyülhetünk az anyakönyvek világában. A legismertebb internetes oldalak a FamilySearch, az AdatbázisokOnline és a Matricula. Ám a kényelem ára a pontatlanság. A hibás indexelések és félreolvasások miatt mindig érdemes visszatérni az eredeti forrásokhoz. Az internet tehát kiváló segítség, de nem helyettesíti a levéltár polcain őrzött dokumentumokat – hangzott a jó tanács.

Meddig tart egy családfakutatás? – tettük fel a kérdést.

– Az ideje nagyban függ attól, milyen célt tűzünk ki. Egy egyszerű családfa akár néhány hónap alatt elkészülhet, míg egy részletes, több ezer nevet tartalmazó családtörténet akár évtizedekig is kutatható. A legtöbb nem nemesi származású család esetében a 18. század elejéig, közepéig lehet visszanyúlni, de még ez is hatalmas eredmény, ha belegondolunk, mennyi generációt ölel fel – hangzott a válasz.