Aki nyugdíjasként is kutat és határköveket gyűjt

• Jó tudni
• 2025. április 7.
• 40
• 0

Márciusban vonult nyugdíjba Dr. Sallai János ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rendészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, a Rendészettudományi Doktori Iskola helyettes vezetője, akinek az NKE Szenátusa professor emeritus címet adományozott. Ebből az alkalomból nyilatkozott Sallai professzor a Zsaru Magazinnak.

Sallai professzor beszámolt életútjáról, amelyben két dolog külön is megragadhatja az olvasó figyelmét. Az egyik ezek közül a professzor állandó tanulási vágya, amelynek köszönhetően soha nem hagyta abba az új ismeretek elsajátítását.

Különösen érdekes, hogy miután Szentendrén, a főiskolán kezdett el tanítani, akkor sem hagyta abba a tanulást, hanem 1989-től három évet töltött a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián — pedig ekkor már túl volt néhány év képzésen. A professzor lelkesen mesélte, mennyire örült, amikor felnőtt fejjel tanulva, rátalált két olyan témára, amelyek különösen megragadták a figyelmét. Az egyik az államhatár története, a másik pedig a térképtörténet. Közben titokban bejárt az ELTE-re térképtörténetet hallgatni, majd 1994-ben megvédte egyetemi doktori értekezését. Aztán tanított államhatár-történetet a Debreceni Egyetemen, ahol elkészítette a PhD-t, és itt habilitált. Majd 2006-ig a Rendőrtiszti Főiskola Rendőrségi Vezetőképző és Továbbképző Intézetében tudományos osztályvezetőként dolgozott.

Ekkor jött a második érdekes dolog, hiszen Sallai professzor tulajdonképpen kétszer ment nyugdíjba, amit nem mindenki mondhat el magáról. Azonban úgy érezte, hogy 2006-ban, 46 évesen mégsem lehet nyugdíjba menni, ezért a Magyar Rendészettudományi Társaság alapító-tagjaként évekig éjt nappallá téve azon dolgozott Janza Frigyes tábornokkal, hogy a rendészet tudományként legyen elismerve. Aztán 55 éves korában ismét visszaszerelt a rendőrséghez. Az elmúlt évtizedet az NKE-n töltötte, az oktatás és a rendészettudomány szolgálatában. Oktatás, kutatás és megírt könyvek sora után idén márciusban ténylegesen nyugdíjba vonult 65 évesen.

A professzor két nagy szenvedélynek hódol. Az egyik a túrázás, az utazás, amelynek különösen Lengyelország a célpontja. Másik nagy szerelmét a határkövek gyűjtésében találta meg. Míg mások pénzeket, régiségeket gyűjtenek, Sallai professzor szeret történelmi határkövekhez ellátogatni, amelyeket rendszeresen le is szokott fényképezni.

Igen érdekes a hitvallása, amelyet így fogalmaz meg: „A pedagógusi munkát a csendes esőhöz lehet hasonlítani. A csendes esőhöz, amely jó sokáig tart, áztatja a földben megbújó magokat. Azok magukba szívják a nedvességet, és ezért később, akár szárazság idején is képesek termőre fordulni.”

Forrás: police.hu