Boldog Batthyány-Strattmann László dédunokája Győr-Moson-Sopronban is otthon van

Batthyány Boldizsár képviseli a családot

Egyeden egy másik Batthyány-ág rendelkezett birtokkal és a helyiek ma is tisztelettel említik ifj. gróf Batthyány Lajos nevét, aki jótevője volt a községnek. Így nyilván mindenkit szívesen fogadnak, aki ezt a történelmi nevet viseli.

– Igen, érzem én is a szíves fogadtatást és a szeretetet. Kapcsolatba akkor kerültem a településsel, amikor a Magyar Batthyány Alapítvány általános- és középiskolásoknak, illetve egyetemistáknak kiírt pályázatára színvonalas beadvány érkezett Egyedről is. Egy testvérpár küldte be, akikkel felvettük a kapcsolatot és ennek is köszönhetően már negyedszer vagyok Egyeden. Korábban persze hallottam a kastélyról, a család kapcsolódásáról, de mélységében nem ismertem a történetet. Most viszont már igen. Azóta dédapám, Boldog Batthyány-Strattmann László ereklyéjét is elhelyeztük a helyi templomban. Nagyon szeretem egyébként felkutatni azokat a helyeket, melyek kötődnek az ősökhöz, a családtagokhoz.

Boldizsár mikor „tudta meg”, hogy Batthyány?

– Értem, mire gondol és pontos évszámot is tudok mondani. 2003-ban, amikor öt éves voltam, édesapám (Batthyány Ádám közgazdász, bankár, a néhai Antall József volt miniszterelnök gazdasági tanácsadója. – a szerk.) magával vitt március 15-én Ikervárra, a gróf Batthyány Lajos miniszterelnök szobránál tartott ünnepségre, koszorúzásra.

Nem tudtam még akkor, hogy mi történik, miért teszünk koszorút a szoborhoz. Utána viszont édesapámmal interjút készített egy újságíró, amit én végighallgattam. Nagyon érdekes gondolatokat hallottam és onnantól kezdve érdekeltek a családdal kapcsolatos történetek és édesapám is egyre többet mesélt róla.

Korábbi interjúiban olvastam, hogy egyfajta kötelezettséget is jelent ebbe a családba tartozni.

– Kötelezettség, felelősség, büszkeség. Inkább felelősség, hiszen évszázadokon át sok-sok komoly, fontos ember vigyázott erre a családnévre, ápolta és gazdagította örökségét. Akadtak persze olyanok is, akik a nevünknek nem jó hírét vitték, hanem ellenkezőleg, de én mindenképpen azok közé szeretnék tartozni, akik inkább gazdagítják a család eszmei, erkölcsi értékeit.

A mai világban az életüket nem kell odaadni, de mit tehetnek a hazáért a Batthyányak, mivel szolgálhatják az országot és a nemzetet?

– Valamilyen módon mi is adhatjuk az életünket a hazának. Például azzal, hogy amit csinálunk, amit teszünk, azzal mindig a magyar nemzetet, Magyarországot szolgáljuk. Én szeretnék gazdasággal és közélettel foglalkozni, e területek iránt érdeklődöm és most is a közigazgatásban dolgozom. Ennek szellemében hoztam létre a Fiatalok Batthyány Köre elnevezésű szervezetet, amiben próbálunk színvonalas programokat szervezni és értékalapú közösséget kialakítani. Már négy éve működik a kör és ezeknek a céloknak sikerül is megfelelnünk. Nagyon fontos, amihez tartanunk kell magunkat, hogy bármihez is fogunk, azt igyekezzünk a lehető legjobban tenni!

Az elmúlt években érzékelhető, hogy a családot egyre többször képviseli Boldizsár. Beszédeket mond, rendezvényeken vesz részt. Ez tudatos vállalás, örökség vagy az élet hozza így?

– Tudatos is és az élet is így alakítja. Első beszédemet tizenhat évesen mondtam egy konferencián, ami a Batthyányak és a zsidóság kapcsolatáról szólt. Akkor megtetszett a helyzet. Nem annyira a beszédmondás, mert irtózatosan izgultam és féltem a szerepléstől. Viszont

• a felkészülés
• a beszéd utáni elismerések,
• biztatások nagyon jól estek és megérintett a szituáció hangulata.

És persze az is, hogy talán számít, amit mond az ember, hiszen meghallgatják. Eleinte tárgyilagos, tényszerű dolgokról beszéltem, de ma már próbálok úgy fogalmazni, hogy a mondandómnak üzenete is legyen. Édesapám egyre idősebb, egyre kevésbé vállal szerepléseket, megjelenéseket és részben az ő kívánsága is, hogy átvegyem a feladatait.

Dédapja, Batthyány-Strattmann László boldoggá avatása után elkezdődött dédmamája, gróf Maria Theresia Coreth zu Coredo und Starkenberg boldoggá avatási eljárása is. 2023-ban indult el a folyamat, Boldizsár akkor azt mondta, valószínűleg középkorú ember lesz, mire véget érhet. Hogy áll most az ügy?

– Igen, hiszen dédapám esetében az 1944-ben elindított eljárásnak 2003-ban lett eredménye, azaz majdnem hatvan év kellett hozzá. Ha ezt dédanyám esetében sikerülne a felére lecsökkenteni, már akkor sem lennék fiatalember. Ilyenkor hatalmas iratanyagot kell összegyűjteni, többek között bizonyítékokat, beszámolókat felvonultatni. Óriási a munka, de ismerve Székely János püspökatyát, a Szombathelyi egyházmegye püspökét, az ügy jó kezekben van és jól halad.

Forrás: kisalfold.hu