Csontsűrűség-mérés: mikor indokolt, és mit árul el valójában a lelet?

• Jó tudni
• 2026. február 27.
• 0

Csontritkulás gyanúja esetén kulcsfontosságú lehet a csontdenzitometria. Mutatjuk, kinek ajánlott és mire számíthat a vizsgálaton.

Miért fontos a csontsűrűség mérése?

A denzitometria a csontok ásványianyag-tartalmának mérésére szolgál. Ettől függ, hogy a csont mennyire ellenálló, mennyire képes kivédeni egy törést. Orvosi nevén oszteodenzitometriának is hívják, rövidítve ODM. A vizsgálat lényege egyszerű: megmutatja, hogy a csont „tartaléka” mennyire fogyott meg. Ez különösen akkor fontos, amikor felmerül a csontritkulás, azaz az oszteoporózis gyanúja.

Az oszteoporózis nem egyik napról a másikra alakul ki. A csont tömege és stabilitása fokozatosan csökken, miközben kívülről sokáig semmi nem látszik. A csontdenzitometria segít abban, hogy még a súlyos törések előtt kiderüljön: baj van.

Mikor érdemes elvégeztetni a vizsgálatot?

Leggyakrabban akkor merül fel a csontsűrűség-mérés, ha a kezelőorvosban felmerül a csontritkulás gyanúja, vagy ha már ismert betegség esetén a terápia hatékonyságát kell követni. Gyanút kelthet a gyakori csonttörés, a makacs hát- vagy csontfájdalom, illetve az olyan törés, amelyet szokatlanul kis erőhatás váltott ki. Az is figyelmeztető jel lehet, ha valaki észrevehetően csökkent testmagassággal él tovább, vagy korábban csigolyatörése volt.

Bizonyos élethelyzetek és betegségek is növelik a kockázatot. A változókorban lévő nőknél a hormonális átrendeződés miatt emelkedik a csontritkulás esélye. Emellett fokozott rizikót jelenthet a cukorbetegség, a pajzsmirigy- vagy mellékpajzsmirigy-működés zavara, egyes vesebetegségek, illetve a tartós, nagy dózisú kortizonkezelés. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a hiányos táplálkozás és a családi halmozódás szintén számítanak. Ha valamelyik szülőnél előfordult combnyaktörés, az külön figyelmeztető jel lehet.

Általánosságban elmondható, hogy 50 éves kor felett, rizikófaktor fennállása esetén mindkét nemnél indokolt lehet a vizsgálat.

Hogyan mérik a csont sűrűségét?

A standard eljárás alapja, hogy a csont elnyeli a röntgensugarakat. Minél alacsonyabb az ásványianyag-tartalom, annál gyengébb a csont „ellenállása”. A mért eredményt nem önmagában értékelik. Az adatokat összevetik egy fiatal, azonos nemű, egészséges populáció átlagértékeivel. Ebből számítják ki az úgynevezett T-score értéket. Minél alacsonyabb a T-score, annál nagyobb a törés kockázata.

Emellett kiszámítják a Z-score értéket is, amely az azonos korcsoportba tartozó emberekhez viszonyítja az eredményt. Magyarországon mindkét arányt a hazai normálértékekhez mérik. Bár létezik computertomográfiás és ultrahangos mérés is, a szakmai ajánlások szerint a legmegbízhatóbb standard eljárás a kétspektrumú röntgenabszorpciometria, közismertebb nevén DXA vagy DEXA.

Hogyan zajlik a DEXA vizsgálat?

A DEXA során leggyakrabban a csípő, az ágyéki gerinc, esetenként a csukló területét vizsgálják.

A páciens egy vízszintes asztalon fekszik, miközben felette egy speciális röntgenberendezés lassan végighalad. A készülék két különböző energiájú sugár segítségével különíti el a lágyrészek és a csont sugárelnyelését. A mérés teljesen fájdalommentes, nagyjából 20–25 percet vesz igénybe, és az asztalon mozdulatlanul kell feküdni. A sugárterhelés igen alacsony, jóval kisebb, mint sok más röntgenvizsgálat esetén.

A vizsgálat után a páciens azonnal távozhat, a lelet kiadásáról a helyszínen adnak tájékoztatást.

Kell-e rá készülni?

Komoly előkészületre nincs szükség. A vizsgálat előtt azonban le kell venni az ékszereket, fémtárgyakat, melltartót. Étkezni lehet, viszont a vizsgálat előtti 24 órában érdemes kerülni a nagy mennyiségű kalciumbevitelt. Fontos tudni, hogy friss kontrasztanyagos röntgen- vagy CT-vizsgálat után néhány napig halasztani kell a DEXA-t, mert az befolyásolhatja az eredményt.

Terhesség alatt a röntgensugárzás miatt nem végzik el a vizsgálatot.

Mennyire megbízható?

A DEXA alapvetően pontos és megbízható módszer, de bizonyos tényezők torzíthatják az eredményt. Korábbi törés, jelentősebb meszes felrakódás a csigolyákon vagy beültetett fémek befolyásolhatják a mérést.

Fontos az is, hogy az összehasonlító vizsgálatok lehetőleg ugyanazon a készüléken, ugyanazon a helyen történjenek, mert a különböző berendezések eredményei nem mindig vethetők össze közvetlenül.

Milyen gyakran szükséges ismételni?

Az ismétlés gyakoriságát a kezelő szakorvos – például reumatológus vagy endokrinológus – határozza meg. Normál csontsűrűség esetén általában háromévente elegendő az ellenőrzés. Mérsékelt csontritkulásnál kétévente, súlyosabb esetben, a terápia követése érdekében akár évente is sor kerülhet rá.

Kell-e beutaló?

Államilag finanszírozott vizsgálathoz szakorvosi beutaló szükséges. Magánellátásban beutaló nélkül is elvégezhető, de az értékeléshez ilyenkor is fontos az előző betegségekről és kezelésekről szóló orvosi dokumentáció.

Mit tehetünk a megelőzésért?

A csontok egészsége nem csak a vizsgálaton múlik. A kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel, valamint a rendszeres, nem megerőltető mozgás sokat számít. A séta, az úszás, a torna nemcsak az izmokat erősíti, hanem a csontanyagcserét is támogatja. Emellett érdemes a lakókörnyezetet biztonságossá tenni, hogy csökkenjen az elesések kockázata.

A csontsűrűség-mérés nem ijesztgetés. Inkább lehetőség arra, hogy időben kiderüljön: szükség van-e beavatkozásra. És ez sokszor egy törést előzhet meg.

Forrás: webbeteg.hu