Dr. Bagdy Emőke: Az együttlét hatalmas összekötő erő

• Jó tudni
• 2024. november 17.
• 0

Az adventi és a karácsonyi időszak a befelé fordulás, a belső számvetés, a magunkba tekintés időszaka. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal beszélgettünk az ünnepek jelentőségéről.

Pszichológiai értelemben létezik-e olyan fogalom, hogy ünnep?

A legáltalánosabb létfilozófiai értelemben létezik az ünnep. Mióta emberi közösségek élnek a Földön, van ünneplés, közösségi összetartozást erősítő esemény. Eredetileg hálaadásra felszólító üzenete volt, ezt a vallási ünnepek ma is követik. A tradíció összeköt minket ünneplő testvériségben. A rítusban megéljük az ismétlődés által mélyen bevésett érzéseket. Várjuk az ünnepeket, a megállást, megpihenést. Az ünnep mindig kiemelkedés, fölszárnyalás lélekben a térből és időből a végtelenbe, az alantasból a magasabb régióba. Abbahagyása a mindennapi tevékenységnek, magunkba fordulás, megtisztulás.

Miért van szükségünk az elcsendesedésre karácsonykor?

Minden ünnepnek van arculata, üzenete. Karácsonykor, de már Advent idején is várjuk az ígéret beteljesülését, a Megváltó születését. A szeretet ünnepe ez a keresztény világban. Megszületik a Fény, sötét világunkba bevilágít. Ragyognak az égen a csillagok, legragyogóbb a betlehemi csillag, amely utat mutat az örökké érvényes megváltás megtestesítőjéhez, Jézus Krisztushoz. Az eljövetel várakozást, felkészülést kíván. A materiális külsőségek felől a belső értékek, érzések felé váltást. Befelé fordulást, belső számvetést, magunkba tekintést. Mit várunk, kit várunk? Mit jelent egyedileg is a karácsony? Milyen értékek a legfontosabbak? Hol lakik bennünk és egymás között a szeretet? Vajon újjászületik-e bennünk is ezen a karácsonyon az a szeretet, amit a krisztusi példából tanulhatunk? Vajon mennyit tudunk megosztani egymással mindabból, amit az áhítatban átélünk? Milyen jelentősége van annak, hogy az ünnep alkalmával az egész család, több generáció összegyűl? Az együttlét hatalmas összekötő erőt hordoz. A tradíciók – habár már megkoptak és töredezettek – ilyenkor mégis átütő módon felszínre kerülnek. Ha jelentéstartalmuk már meg is gyengült, a család minden tagja számára hordoz egyedi megható és szívbéli élményt, amikor a karácsonyfát közösen feldíszítjük, megszólal a csengő, a gyermekeket a várakozás izgalma hatja át, a szülők az esti vacsora elkészítésén fáradoznak, és a szenteste végül pontosan ugyanúgy zajlik le, amint szüleinknél, nagyszüleinknél, őseinknél. Tovább élünk őseinktől kapott útravalóval, a vérségi kötelékek időtlenségi szeretet-erejével.

Hogyan lehet az ünnepi időszak után, a mindennapokban is ápolni a családi kötelékeket?

Ma már a szenteste és az ünnepnapok szellemi tartalmát, üzenetét nehéz beleszőni a hétköznapok materiális világába. Nem az ünnepi áhítat ad szeretetinjekciót, megbékítő nyugtatószert vagy egészségben tartó vitaminkoktélt. A hétköznapokban is folyamatossá tett együttlétek bármely nehezen kiszorított ideje és módja az, amelyben bízhatunk. S bizony, ahogy Szilágyi Domonkos tanácsolta: „S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony.”