Dr. Hankó Zoltán: A lényeg, hogy minél több segítséget tudjunk nyújtani a betegeinknek

• Egyéb, Jó hírek
• 2025. január 21.
• 0

A gyógyszer azért van, hogy segítsen. De ha rosszul használjuk, nem figyelünk a részletekre, akkor talán pont az ellenkező hatást érhetjük el. Ezekről a problémákról, és a gyógyszerész szakma fontosságáról kérdeztük Dr. Hankó Zoltánt, a Magyar Gyógyszerészeti Kamara elnökét.

– Milyen fő kihívásokkal szembesülnek az idősek a gyógyszereik megfelelő használata során, és hogyan tudnak ebben a gyógyszerészek segítséget nyújtani?

– Az a személyes tapasztalatom, hogy az idősebb nők és férfiak túlnyomó többsége folyamatos gyógyszerhasználó. Sokan vannak, akiknek ráadásul különböző krónikus betegségeikre többféle vényköteles gyógyszert ír az orvosuk, de emellett rendszeresen alkalmaznak vény nélkül beszerezhető gyógyszereket és különféle „egészségtermékeket”, többnyire étrend-kiegészítőket is.

Jelentős azoknak az idősebb generációhoz tartozó honfitársainknak a száma, akik akár ötnél is több gyógyszert, vagy gyógyszernek látszó egészségterméket használnak folyamatosan. Ezt szaknyelven polifarmáciának nevezzük. Ilyen esetben megvan a kockázata annak, hogy olyan gyógyszereket és egészségtermékeket is rendszeresen fogyasztanak a betegeink, amelyekre valamikor, valamilyen tünet vagy hirtelen betegség miatt szükségük volt, de ma már fölöslegesek.

Célszerű tehát tisztázni, hogy melyek azok a gyógyszerek, amelyeket „itt és most” használni kell. Ahhoz viszont, hogy erre megfelelő választ kapjanak, szükséges azokra a gyógyszerekre is rákérdezni, amelyeket korábban vettek, ott vannak a házi patikákban és akár rendszeresen, akár alkalmanként használják azokat. A gyógyszerésznek ugyanis lehetősége van, hogy a számítógépes rendszerén keresztül megnézze az EESZT, vagy a társadalombiztosítás adatbázisában ezeket az adatokat és szóljon, ha gond van.

Az is tapasztalat, hogy az idősebb generációhoz tartozók között többeknek romlott el a látása vagy a hallása. Ezt célszerű jelezni a gyógyszerészének, aki ehhez fogja igazítani a tájékoztatást. Ha például hangosabban kell beszélni és nem akarja, hogy más beteg, például az éppen ott lévő szomszédja is hallja, hogy mit mond a gyógyszerésze, kérje nyugodtan olyan körülmények biztosítását, amelyek kizárják ennek a kockázatát. Sok gyógyszertárban van a gyógyszerészi gondozáshoz elkülönített helyiségrészlet, de a gyógyszerészek egyéb megoldásokat is fel tudnak ajánlani.

– Mit tanácsolna az időseknek, hogy elkerüljék a gyógyszeradagolásban előforduló tévesztéseket, különösen akkor, ha többféle készítményt szednek?

– Különösen fontosnak tartom, hogy nagyon figyeljenek a gyógyszereik adagolásával kapcsolatos tájékoztatásra, és ne csak arra, hogy melyiket kell reggel, délben vagy este bevenni, és hogy mennyit. Hanem arra is figyeljenek például, hogy melyiket kell egészben lenyelni és melyiket nem szabad szétrágni, melyiket kell étkezés közben, vagy melyikkel nem szabad alkoholt fogyasztani. Ezeknek az információknak a megjegyzésében nemcsak a dobozra ráírt adagolás segít, hanem a dobozokban található betegtájékoztatót sem szabad kidobni.

Az adagolással kapcsolatban fontos szempont, hogy ha valaki máj- vagy vesebeteg, másképpen hatástalanítja a szervezete a gyógyszert, illetve lassabban távozik a vizelettel. Ezért mindenképpen jelezze ne csak az orvosának, hanem a gyógyszerészének is, ha máj- vagy veseproblémái vannak. Egyébként sem árt tudni, hogy a kor előre haladtával máj- vagy vesebetegség nélkül is megváltozik a gyógyszerek hatásának az időtartama, és ezt is figyelembe kell venni az adagolás beállításánál.

A különféle adagolással járó problémák és nehézségek csökkentésének kifejezetten jó módja, ha gyógyszeradagolót használnak, amellyel előre be lehet osztani, hogy reggel, délben vagy este, illetve a hét különböző napjain melyik gyógyszereket és mikor kell bevenni. A megfelelő gyógyszeradagoló kiválasztásában is segítenek a gyógyszertárban, érdemes a kollégáim segítségét kérni. Egyébként szeretném, ha a gyógyszertárak ezek gyógyszerel való megtöltésében is segítséget tudnának nyújtani, de ehhez jogszabálymódosításra és a megfelelő technológiai feltételek biztosítására is szükség lenne.

– A gyógyszer-interakciók és az étrend-kiegészítők használata különösen fontos kérdés az időseknél. Milyen tanácsokat adna ezzel kapcsolatban?

– Komoly kérdés, hogy a most kiváltandó gyógyszereink és egészségtermékeink között, illetve a már korábban kiváltott gyógyszereinkkel van-e olyan kölcsönhatás – ezt a szakma interakciónak nevezi –, amely befolyásolhatja egyik vagy másik gyógyszer hatását, vagy akár az egészségi állapotunkra is káros lehet. Az a tapasztalat, hogy viszonylag sok esetben áll fenn ennek a lehetősége. Ennek a vizsgálatához a gyógyszerész a most kiváltandó gyógyszerek közötti kölcsönhatásokat meg tudja nézni. Egyébként ezt anélkül is megteszi, hogy erről tájékoztatna, ha rendben van minden. De kérésre azt is meg tudja nézni – az előbb már említett EESZT vagy NEAK adatbázisban –, hogy milyen gyógyszereket váltott ki korábban, akár egy másik patikában is. Az a tapasztalat, hogy kevesen élnek azzal a lehetőséggel, pedig fontos lenne. A gyógyszerhasználattal kapcsolatos problémák jelentős hányada ebből adódik.

Mivel ugyanabból a hatóanyagból, ugyanakkora mennyiséget tartalmazó, de más gyógyszergyár által gyártott és más néven forgalomba hozott, de egymással hivatalosan is helyettesíthető gyógyszerből sokféle lehet, megvan annak a lehetősége, hogy a mostani kiváltás során más néven kapja meg a korábban már használt gyógyszerét. Ezt tudni kell, mert el kell kerülni, hogy ugyanazt a hatóanyagot duplán vegye be, mert két egymást követő alkalommal kétféle néven írták fel, vagy a gyógyszerész helyettesítette.

Higgyék el, minden esetben célszerű megkérni a gyógyszerészt, hogy nézze meg: a most és a korábban kiváltott gyógyszereik között vannak-e ugyanolyan hatóanyagot tartalmazó, de eltérő nevű gyógyszerek.Ami pedig az étrend-kiegészítőket illeti, az a tapasztalat, hogy sokan úgy tekintenek rájuk, mintha vény nélkül kapható gyógyszerek lennének, mert úgy néznek ki és sokan várják tőlük egészségi problémáik megoldását. Azonban ezek nem gyógyszerek, ebből adódóan a forgalomba hozataluknak is mások a szabályai. Nincs előzetes hatósági engedélyezési eljárás és a forgalmazás szabályai is sokkal lazábbak, mint a gyógyszerek esetében. Ebből adódóan nagyobb a kockázata annak, hogy hamisított, vagy nem megfelelő minőségű terméket vásárolnak, különösen akkor, ha ezeket nem gyógyszertárban vásárolják. Ráadásul a megfelelő tájékoztatás sem biztosított, ha egy bevásárlóközpont szabad polcáról veszik le ezeket. Ugyanakkor az ezekben lévő hatóanyagok élettani hatással rendelkeznek, és nem egy esetben képesek a párhuzamosan használt gyógyszerekkel kölcsönhatásba lépni. Ennek egészségi kockázatai vannak. Ezért mindenkinek azt mondom, ha egy mód van rá, az étrend-kiegészítőket is gyógyszertárban szerezzék be. Ott nemcsak szakértelem van a tájékoztatáshoz, hanem arra is garanciát nyújtanak a gyógyszertárak, hogy hamisításmentes, megfelelő minőségű és egészségkockázat nélküli terméket ajánlanak.

– A Magyar Gyógyszerészi Kamara korábban indított kampányokat a gyógyszerhasználat biztonságosabbá tételéért. Melyek voltak ezek? Milyen új vagy folyamatban lévő programokkal támogatják az idősek egészségügyi tájékozottságát és gyógyszerhasználatát?

– Sok programban vettünk már részt, amióta vezetem a kamarát. Ilyen volt például a házipatikák felülvizsgálata, amire egyébként most is lehetőség van. Volt tájékoztató kampányunk a gyógyszerek otthoni eltartásával kapcsolatban, hogy a gyerekektől elzárva, száraz, hűvös helyen tartsuk a gyógyszereinket. De különösen fontosnak tartom a gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatos korábbi tájékoztatókon túl az ún. „betegségspecifikus” gyógyszerészi gondozási programjainkat. Ilyen volt például a dohányzás leszokás programban való részvételünk, az allergiás betegek életmód és gyógyszerhasználati tájékoztatása, az asztmások, a cukorbetegek, a magas vérnyomásos betegek gyógyszerhasználatának támogatása, vagy akár a derékfájás gyógyszeres kezelése. Ezeknek a célja a gyógyszerhasználatban lévő lehetőségek maximalizálása és a gyógyszerek alkalmazási kockázatainak mérséklése volt.

A Covid után újra leporoltuk a korábbi kezdeményezéseinket. Elsőként az ún. SZEBB programot indítottuk el. Ez a szükséges, eredményes, biztonságos és a betegek együttműködését célozza a gyógyszeres terápiában. Örömmel jelenthetem, hogy ennek a bázisán sikerült megújítani egy szakmai irányelvünket, aminek a célja, hogy a gyógyszerhasználó betegek az orvosukkal és a gyógyszerészükkel működjenek együtt a gyógyszerhasználat hasznainak a maximalizálásáért és a kockázatok minimalizálásáért. Ez az irányelv tavaly május végén jelent meg.

Úgyszintén örömmel jelzem, hogy további hat irányelv elkészítését hagyta jóvá az egészségügyért felelős politikai vezetés. Ezek mihamarabbi megvalósításáért a kollégáimmal gőzerővel dolgozunk. Van közöttük régebben elkészített szakmai irányelv, amelyet meg kell újítani, és vannak új területek is. A lényeg, hogy minél több segítséget tudjunk nyújtani a betegeinknek. Különös gondossággal figyelem egy olyan új kezdeményezésünk sorsát, ami az autizmussal élők gyógyszerhasználatának elősegítését célozza.

– Hogyan segíthet a gyógyszerész az időseknek a gyógyszerek helyes tárolásában, például a lejárt szavatosságú készítmények kiszűrésében?

– Az egyik legfontosabb feladat, hogy a kiváltott gyógyszereink otthoni tárolása biztonságos legyen. Nem célszerű fürdőszobában tartani ezeket, mert ott általában nagyobb a páratartalom. Nem célszerű kályha vagy radiátor mellett, mert ott meg meleg van és hamarabb válhat hatástalanná a gyógyszer. Nem célszerű ablak közelében sem tartani, mert vannak fényre érzékeny gyógyszerek. Jó gyakorlatnak tartom, és biztatom minden honfitársamat, hogy a házipatikában lévő gyógyszereit időről időre szedje össze, menjen el velük a patikába és kérje meg a gyógyszerészt, hogy nézze meg, melyek ezek közül a lejárt szavatosságúak. És ilyenkor azt is célszerű tisztázni, hogy a már megbontott gyógyszeres dobozokban lévő gyógyszerek mire jók, mikor és milyen módon célszerű ezeket alkalmazni. Van olyan kollégám, aki a házipatikák felülvizsgálatára a hét egy napján kijelöl egy idősávot és ilyenkor alaposan tud foglalkozni a betegeinek ilyen kéréseivel.

– Mit üzenne az időseknek a gyógyszereik szedésével kapcsolatban, és hogyan bátorítaná őket arra, hogy kérdéseikkel bátran forduljanak gyógyszerészeikhez?

– A gyógyszerellátás hatalmas rendszerének egy célja van: a gyógyszerre szoruló beteg kapja meg a szükséges gyógyszerét és a kockázatmentes használathoz szükséges támogatást. A gyógyszereket ugyan gyárak állítják elő és nagykereskedők juttatják el a gyógyszertárakba, de ha a beteg és a gyógyszerész között nincs megfelelő kommunikáció és a gyógyszerhasználat nem megfelelő, a gyógyszerek alkalmazásának inkább kockázatai lesznek, mintsem megfelelő eredménye. Ha pedig ez bekövetkezik, a gyógyszerekre fölöslegesen adjuk ki a pénzt, ráadásul különféle szövődményekkel is számolnunk kell. A gyógyszerészet egészségügy, ami a bizalmi szolgáltatások közé tartozik. A betegnek és a gyógyszerésznek eszerint kell egymásra figyelni. A készítményt ugyan a beteg használja, de az alkalmazás szakértője a gyógyszerész. Ő tud minden segítséget megadni a helyes gyógyszerhasználathoz. De ehhez nemcsak meghallgatni kell a tájékoztatását, hanem kérdezni is kell őt. Bátran kérdezzék hát gyógyszerészüket.