Idős korban is javíthatja az életminőséget a pacemaker, de van néhány fontos szempont

Megosztás:
Forrás: Pexels

Egy olasz kutatás szerint a pacemaker 85 év felett is javíthatja az életkilátásokat. Az egyéni egészségi állapot döntő.

Egy 572 idős beteg adatait feldolgozó, nyolc éven át tartó olasz vizsgálat szerint a pacemaker-beültetés kilencvenéves kor felett is kedvező életkilátásokkal járhat. A túlélést elsősorban az általános egészségi állapot és a társbetegségek befolyásolták.

Amikor egy 85 év feletti embernél felmerül a pacemaker beültetésének szükségessége, a családtagokban gyakran kérdések és félelmek merülnek fel. Vajon érdemes-e ilyen idősen vállalni a beavatkozást? Mennyit javíthat az érintett állapotán, és milyen életkilátásokkal számolhat a műtét után?

A kérdésekre egy olaszországi klinikai vizsgálat is választ keresett. Az eredmények alapján a magas életkor önmagában nem jelenti azt, hogy a pacemaker már nem hozhat érdemi javulást. A döntésnél sokkal fontosabb, milyen állapotban van a beteg, milyen egyéb betegségekkel él, és mennyit nyerhet a kezeléssel.

Több mint ötszáz, 85 év feletti beteget követtek nyomon

A vizsgálatot az olaszországi S. Chiara Kórház kardiológiai osztályán végezték. A kutatók 2010 januárja és 2017 decembere között összesen 572 olyan beteget vontak be, akik legalább 85 éves korukban kaptak állandó, egy- vagy kétüregű pacemakert súlyos szívritmuszavar miatt.

A résztvevők átlagéletkora 88 év volt, és csaknem minden harmadik beteg már betöltötte a 90. életévét. A férfiak aránya 48 százalékot tett ki. A kutatók a beültetés előtt részletesen felmérték az érintettek egészségi állapotát, korábbi betegségeit és szívműködését is.

A betegek egészségügyi előzményei jól érzékeltették, milyen összetett lehet az ellátás ebben az életkorban. A magas vérnyomás 76 százalékuknál, a pitvarfibrilláció 47 százalékuknál, valamilyen egyéb érrendszeri betegség pedig 34 százalékuknál volt jelen. Krónikus vesebetegséggel 29 százalékuk, cukorbetegséggel 19 százalékuk élt. A résztvevők 15 százalékánál demenciát vagy vegetatív idegrendszeri zavart, 6 százalékuknál pedig daganatos betegséget is feljegyeztek.

A pacemakerre a betegek 57 százalékánál szerzett pitvar-kamrai blokk miatt volt szükség. Ez az ingerületvezetési zavar azt jelenti, hogy a szív felső és alsó üregei közötti elektromos jelátvitel akadályozottá válik. A többieknél elsősorban a kórosan lassú szívverés okozta panaszok, például a szédülés, a gyengeség vagy az ájulás indokolták a beavatkozást.

A résztvevők 34 százaléka kétüregű készüléket kapott.

Milyen életkilátásokkal számolhatnak a nagyon idős betegek?

A betegek utánkövetése átlagosan több mint három évig tartott, a medián időtartam 37 hónap volt. A hosszabb távú adatok kifejezetten figyelemre méltóak: a pacemakerrel élő, 85 év feletti betegek 45 százaléka öt évvel a beültetés után is életben volt, 26 százalékuk pedig nyolc évvel később is élt.

A kilencvenéves vagy annál idősebb résztvevők körében is meghaladta a 30 százalékot az ötéves túlélési arány. A kutatók ezt az eredményt különösen fontosnak tartották, hiszen a nagyon idős korosztályban már több, egymással párhuzamosan fennálló betegség is befolyásolhatja az életkilátásokat.

A vizsgálat egyik lényeges megállapítása, hogy a túlélést nem befolyásolta érdemben, milyen okból kapta a beteg a készüléket. Hasonló eredményeket mértek azoknál, akiknél elsősorban a kellemetlen tünetek enyhítése volt a cél, és azoknál is, akiknél a beavatkozás a súlyos ingerületvezetési zavar miatt vált szükségessé.

A pacemaker típusa sem mutatott önálló különbséget a túlélésben: az együregű készüléket kapók életkilátásai nem bizonyultak rosszabbnak a kétüregű pacemakerrel élőkéhez képest. Ez azért is érdekes, mert a kétüregű rendszerek beültetése összetettebb lehet, és bizonyos szövődmények kockázatával is járhat.

Mi befolyásolja leginkább a túlélést?

A kutatók többváltozós statisztikai elemzéssel vizsgálták, mely tényezők kapcsolódnak a halálozás magasabb kockázatához. Az eredmények alapján az általános egészségi állapot és bizonyos társbetegségek nagyobb jelentőséggel bírtak, mint a pacemaker-beültetés közvetlen oka vagy a készülék típusa.

A magasabb életkor önmagában is kedvezőtlen tényezőnek bizonyult. Emellett a csökkent bal kamrai pumpafunkció, vagyis a szív gyengébb teljesítménye is rosszabb túléléssel járt együtt. A demencia, a vegetatív idegrendszeri zavar és a daganatos betegség szintén önálló kockázati tényezőként jelent meg.

Érdekes módon a magas vérnyomás, a pitvarfibrilláció, a korábbi szívinfarktus, a cukorbetegség és a krónikus vesebetegség a többi vizsgált tényező figyelembevételével már nem bizonyult önálló előrejelzőnek.

Mindez arra utal, hogy a pacemaker szükségességéről és várható hasznáról nem lehet pusztán a születési év alapján dönteni. A beteg teljes egészségi állapotát, terhelhetőségét és egyéni körülményeit is mérlegelni kell.

Mi alapján döntenek a beültetésről Magyarországon?

A pacemaker-beültetésnek Magyarországon sincs általános felső korhatára. Önmagában az, hogy valaki 85, 90 vagy akár 95 éves, nem zárja ki a beavatkozást. A döntés alapja a szakmai javallat és az érintett egészségi állapota.

A kardiológus többek között azt vizsgálja, milyen típusú és súlyosságú ritmuszavar áll fenn, mennyire gyengült a szív pumpafunkciója, milyen társbetegségekkel kell számolni, és milyen fizikai állapotban van a beteg. Fontos szempont az is, hogy a készülék mennyiben javíthatja a mindennapi életet, csökkentheti-e az ájulások és az ezekkel járó elesések kockázatát.

A beavatkozás lehetséges előnyeit a vérzés, a fertőzés és más szövődmények kockázatával együtt mérlegelik. A szakmailag indokolt pacemaker-beültetés a közfinanszírozott egészségügyi ellátás keretében, társadalombiztosítási támogatással is elérhető. A szükségességet minden esetben kardiológiai kivizsgálás alapján állapítják meg.

Egy 91 éves, visszatérő ájulásokkal vagy súlyos ingerületvezetési zavarral élő embernél tehát ugyanúgy felmerülhet a pacemaker beültetése, mint egy fiatalabb betegnél. Más lehet a mérlegelés, ha előrehaladott daganatos betegség, súlyos demencia vagy jelentős általános állapotromlás is jelen van. Ilyenkor különösen fontos tisztázni, hogy a várható előnyök arányban állnak-e a beavatkozás terheivel.

Milyen vizsgálatok előzik meg a beavatkozást?

A pacemaker beültetéséről csak akkor lehet megalapozott döntést hozni, ha egyértelműen tisztázott, hogy a panaszokat valóban a szívritmus zavara okozza-e. A szédülés, a gyengeség és az elesés hátterében ugyanis időskorban többféle egészségügyi probléma is állhat.

A kivizsgálás része lehet az elektrokardiogram, vagyis az EKG, a szívultrahang és a laborvizsgálat. Ha a ritmuszavar csak időszakosan jelentkezik, 24–72 órás vagy akár hosszabb Holter-monitorozásra is szükség lehet. Egyetlen nyugalmi EKG ugyanis nem feltétlenül rögzíti a ritkán előforduló eltéréseket.

Az ismétlődő, tisztázatlan eredetű elesésekre is érdemes odafigyelni. Előfordulhat, hogy egy rövid eszméletvesztésre a beteg később nem emlékszik, csak arra, hogy váratlanul a földön találta magát. Ilyen esetekben indokolt lehet a szívritmus részletesebb ellenőrzése.

A döntésnél az önállóság és a beteg életminősége is fontos. Más előnyökkel járhat a beavatkozás egy aktív, önellátó idős embernél, mint annál, aki már súlyos általános állapotromlással él.

Milyen kockázatokkal jár a pacemaker-beültetés?

A pacemaker beültetése általában viszonylag kis megterheléssel járó beavatkozás, de nem teljesen kockázatmentes. A készüléket rendszerint a kulcscsont alatti területen, a bőr alá helyezik, az elektródákat pedig egy vénán keresztül vezetik a szív megfelelő üregeibe. A műtét többnyire helyi érzéstelenítésben történik, esetenként enyhe nyugtatással kiegészítve.

A lehetséges szövődmények közé tartozik:

  • Vérzés és vérömleny: a beültetés helyén kialakuló bevérzés különösen véralvadásgátló kezelés mellett jelenthet problémát.
  • Fertőzés: érintheti a sebet, a készülék tokját vagy ritkábban az elektródák környezetét. Súlyos esetben a teljes rendszer eltávolítása is szükségessé válhat.
  • Légmell: a véna elérésekor ritkán megsérülhet a mellhártya, és levegő kerülhet a mellüregbe.
  • Elektródaelmozdulás: ha a vezeték elmozdul a helyéről, újabb beavatkozásra lehet szükség.
  • Szívburok- vagy szívizomsérülés: ritka, de komoly szövődmény, amely sürgős ellátást igényelhet.

A magas életkor önmagában nem jelenti azt, hogy ezek a komplikációk elkerülhetetlenül gyakoribbak lesznek. A kockázatot az általános állapot, a társbetegségek, az alkalmazott gyógyszerek, az erek állapota és a beavatkozás technikai körülményei is befolyásolják.

A gyógyszerek áttekintése szintén fontos része az előkészületeknek. A véralvadásgátló vagy vérlemezke-gátló kezelés módosítása kizárólag orvosi utasításra történhet. Az önkényes gyógyszerelhagyás súlyos következményekkel járhat.

Felépülés a beültetés után: mire kell figyelni?

A betegek többsége a pacemaker beültetése után viszonylag gyorsan visszatérhet a megszokott tevékenységeihez. A kórházi megfigyelés időtartama az általános állapottól, a műtét körülményeitől és az esetleges szövődményektől függ. A készülék működését már közvetlenül a beavatkozás után ellenőrzik, a beteg pedig rendszerint egy azonosító kártyát is kap a pacemaker legfontosabb adataival.

Az első hetekben különös figyelmet kell fordítani a seb védelmére. A beültetés helyét az orvosi utasítások szerint tisztán és szárazon kell tartani. A műtött oldali kart átmenetileg kímélni kell, kerülni ajánlott a nehéz tárgyak emelését és a hirtelen, nagy mozdulatokat. A teljes mozdulatlanság ugyanakkor nem cél, mert a vállízület bemerevedhet.

A fokozatos mozgás, például a séta, a felépülés korai szakaszában is hasznos lehet, ha a kezelőorvos nem rendelkezik másként. A terhelést azonban mindig az egyéni állapothoz kell igazítani.

A seb körüli fokozódó bőrpír, duzzanat, melegség, fájdalom vagy váladékozás fertőzésre utalhat. Ugyancsak orvosi vizsgálatot igényel, ha a beteg újra szédül, elájul, nehézlégzést vagy mellkasi fájdalmat tapasztal. A beavatkozás utáni gyengeséget sem szabad automatikusan az életkor természetes velejárójának tekinteni, különösen akkor, ha az állapot romlik.

A pacemaker hosszú távú ellenőrzést igényel

A beültetés után rendszeres kardiológiai kontrollokra van szükség. Ezeken a vizsgálatokon ellenőrzik, hogy megfelelően működik-e a készülék, jó helyzetben vannak-e az elektródák, és megfelelőek-e a beállítások.

A kontroll során többek között a következőket vizsgálják:

  • a készülék által érzékelt saját szívműködést;
  • az elektromos impulzusok leadását;
  • az elektródák állapotát és működési paramétereit;
  • az esetleges újabb ritmuszavarokat;
  • az akkumulátor töltöttségét és várható élettartamát.

A pacemaker akkumulátora fokozatosan merül le, állapotát a rendszeres ellenőrzéseken követni lehet. Így a generátor cseréjét általában előre meg lehet tervezni. Sok esetben ilyenkor nincs szükség az elektródák eltávolítására, elegendő a készülékházban található egység cseréje.

Bizonyos készülékeknél távmonitorozás is alkalmazható. Egy otthoni kommunikációs eszköz vagy más kompatibilis technológia továbbítja a pacemaker adatait az ellátóhelyre. Ez különösen hasznos lehet azoknak az idős embereknek, akik nehezen közlekednek, vagy csak családi segítséggel tudnak eljutni a szakrendelésre.

Az Európai Kardiológiai Társaság 2021-es irányelvei is támogatják a távoli készülékellenőrzést, különösen a korlátozott mozgásképességű betegek esetében. A távmonitorozás azonban nem tesz minden személyes kontrollvizsgálatot feleslegessé.

Lehet-e teljes életet élni pacemakerrel?

A pacemakerrel élők jelentős része a felépülés után visszatérhet a korábbi életviteléhez. A készülék a mindennapi tevékenységeket általában nem akadályozza, megfelelő beállítás mellett pedig mozgás közben is képes támogatni a szívritmust.

Időskorban különösen hasznos lehet a rendszeres, biztonságos testmozgás. A séta, a könnyű torna és az egyensúlyfejlesztő gyakorlatok segíthetnek megőrizni az izomerőt és a mozgásbiztonságot. Az aktivitás mértékét azonban a szív állapota és az egyéb betegségek alapján kell meghatározni.

Fontos tudni, hogy a pacemaker nem minden szívbetegség kezelésére szolgál. Elsősorban a túl lassú szívverésből vagy az ingerületvezetési zavarból eredő problémákat kezeli. Nem szünteti meg például a pitvarfibrillációt, nem helyettesíti a szívelégtelenség gyógyszeres kezelését, és nem akadályozza meg a szívinfarktust.

A hagyományos pacemakert a beültethető defibrillátorral, vagyis az ICD-vel sem szabad összekeverni. Utóbbi bizonyos veszélyes, gyors kamrai ritmuszavarok esetén képes életmentő elektromos kezelést leadni. A két készülék feladata és beültetési javallata eltérő.

MRI és mobiltelefon: milyen korlátozásokra kell számítani?

A korszerű pacemakerek mellett több korábbi korlátozás enyhült, de az elektromos és mágneses eszközök használatakor továbbra is fontos az elővigyázatosság.

Ma már számos készülék MRI-kompatibilis, vagyis meghatározott feltételek mellett a beteg mágneses rezonanciás vizsgálaton is részt vehet. Ehhez azonban a pacemakernek és az elektródáknak egyaránt megfelelő típusúnak kell lenniük, és a vizsgálat előtt, illetve után speciális ellenőrzésre és beállításra lehet szükség.

Minden MRI-vizsgálat előtt tájékoztatni kell a radiológust és a kezelőorvost a beültetett készülékről. A nem MRI-kompatibilis rendszereknél sem feltétlenül kizárt a vizsgálat, de ilyenkor egyedi kockázatértékelésre és megfelelő szakmai háttérre van szükség.

A televízió, a rádió, a mikrohullámú sütő és a mobiltelefon rendeltetésszerű használata általában nem jelent problémát. A mobiltelefont célszerű a pacemakerrel ellentétes oldali fülhöz tartani, és nem ajánlott közvetlenül a készülék fölötti mellényzsebben hordani. Az erős mágneses mezők, például egyes ipari berendezések vagy mágneses kiegészítők esetében külön óvatosság szükséges.

Létezik hagyományos elektródák nélküli pacemaker is

A technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már a mellkas bőre alá helyezett, elektródákkal működő készülék mellett más megoldás is rendelkezésre áll. Az egyik ilyen lehetőség a vezeték nélküli, úgynevezett leadless pacemaker.

Ez egy apró, kapszulaszerű készülék, amelyet rendszerint a combvénán keresztül, katéteres eljárással juttatnak a szívbe. Nem igényel mellkasi készüléktokot és hagyományos elektródákat, ezért bizonyos esetekben csökkentheti a vezetékekkel és a mellkasi sebbel kapcsolatos szövődmények kockázatát.

A módszer különösen azoknál jöhet szóba, akiknél a hagyományos rendszer beültetése valamilyen okból nagyobb kockázattal jár. Ugyanakkor a vezeték nélküli pacemaker sem minden beteg számára megfelelő. A készülék kiválasztását a ritmuszavar típusa, a szükséges ingerlési mód és az egyéb betegségek határozzák meg.

Az egy- és kétüregű hagyományos készülékek, valamint az újabb technológiák között tehát mindig az egyéni szükségletek alapján kell választani.

A beteg saját akarata is meghatározó

Nagyon idős embereknél a kezelési döntés során a családtagok véleménye is fontos lehet, de a beteg saját kívánságait és életcéljait minden esetben figyelembe kell venni. Ha az érintett döntésképes, neki kell megértenie a beavatkozás várható előnyeit, kockázatait és az esetleges alternatívákat.

Súlyos demencia vagy más, a döntéshozatalt befolyásoló állapot esetén összetettebbé válhat a helyzet. Ilyenkor különösen fontos a beteg korábban kifejezett kívánságainak, életminőségének és kezelési céljainak mérlegelése.

A pacemaker nem jelent automatikus garanciát a hosszabb életre. A kezelés valódi haszna abban mutatkozhat meg, ha az érintett kevesebb rosszullétet tapasztal, csökken az ájulások és az elesések kockázata, és nagyobb biztonságban, lehetőség szerint önállóbban élhet tovább.

Az olasz kutatás legfontosabb tanulsága, hogy a magas életkor önmagában nem indok egy hatékony kezelés elutasítására. A pacemaker beültetéséről minden esetben az egyéni egészségi állapot, a várható előnyök, a lehetséges kockázatok és a beteg saját céljai alapján kell dönteni.

Forrás: egeszsegkalauz.hu

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük