Alzheimer-kór: már évekkel korábban látszhatnak az első agyi jelek

• Jó hírek, Jó tudni
• 2026. október 9.
• 0

Egy új kutatás szerint már évekkel azelőtt is kimutatható lehet egy jellegzetes eltérés az agy szerkezetében, hogy az Alzheimer-kórhoz kapcsolódó amiloidlerakódás a jelenlegi képalkotó vizsgálatokkal egyértelműen felismerhetővé válna.

A norvég és amerikai kutatók vizsgálata azért különösen érdekes, mert a később magas amiloidszintet mutató embereknél az agykéreg bizonyos területei nem vékonyabbak, hanem vastagabbak voltak, és ez a különbség legalább hét évvel megelőzte az amiloid-PET pozitív eredményét. Fontos ugyanakkor, hogy ebből még nem következik: egy mai, rutinszerű MR-vizsgálattal hét évvel korábban meg lehetne mondani, kinél alakul ki Alzheimer-kór.

Az amiloid eddig az egyik legkorábbi ismert jel volt

Az Alzheimer-kór egyik jellegzetes biológiai változása a béta-amiloid fehérje felhalmozódása az agyban, amely úgynevezett plakkokat hozhat létre. Ezek mennyiségét amiloid-PET-vizsgálattal lehet kimutatni, és az amiloid megjelenését sokáig az egyik legkorábbi, képalkotó módszerrel azonosítható eltérésnek tekintették. Az MR-felvételeken ezzel szemben elsősorban az agy szerkezeti változásait lehet vizsgálni, amelyek jellemzően későbbi folyamatként váltak ismertté.

Az agykéreg vastagsága természetes módon is változik az életkor előrehaladtával, ezért önmagában egyetlen MR-felvétel alapján nehéz lenne eldönteni, hogy egy adott eltérés a normális öregedés része-e, vagy valamilyen kóros folyamat áll mögötte. Az új kutatás éppen ezért nem egyetlen vizsgálat eredményére épült, hanem hosszú éveken át készült MR-felvételeket hasonlított össze későbbi amiloid-PET-eredményekkel.

Több mint ezer ember és több ezer MR-felvétel adatait elemezték

Az Oslói Egyetem vezette kutatásban három nagy adatforrást vontak össze. Összesen 1051 ember 4570 MR-felvétele került az elemzésbe, a követés pedig akár 16 évig is tarthatott. A résztvevők átlagéletkora 72 év volt. A kutatók azt vizsgálták, milyen szerkezeti változások figyelhetők meg azoknál, akiknél később magas amiloidszint jelent meg az agyban.

A résztvevők közül 691-en amiloid-PET-vizsgálaton is átestek. Közülük 77 embernél először negatív, később pedig magas amiloidszintet mutató PET-eredmény született. Őket hasonlították össze 412 olyan résztvevővel, akiknél minden PET-vizsgálat negatív maradt. A kutatók ezután visszatekintve elemezték, hogyan alakult az érintettek agykérgének vastagsága még azelőtt, hogy az amiloid-PET egyértelmű változást mutatott volna.

Meglepő módon vastagabb volt az agykéreg

A később amiloid-pozitívvá váló embereknél az agykéreg vastagabbnak bizonyult, és lassabban vékonyodott, mint azoknál, akiknél nem jelent meg magas amiloidszint. A különbség főként a homloklebeny bizonyos területein volt megfigyelhető, és legalább hét évvel azelőtt kimutatható volt, hogy az amiloid-PET pozitívvá vált.

A kutatók arra is figyeltek, hogy az eltérés nem egyszerűen az amiloid későbbi felhalmozódásának következménye-e. A különbségek jelentős része akkor is fennmaradt, amikor a már mért amiloidszintet figyelembe vették. A jelenség mögött ezért más biológiai folyamatok is állhatnak, de egyelőre nem tudni pontosan, mi okozza az eltérést.

Az egyik lehetséges magyarázat szerint az agykéreg vastagodása egy olyan gyulladásos reakció következménye lehet, amely már akkor elindul, amikor az amiloid mennyisége még nem éri el a kimutathatóság határát. Más kutatók szerint az is elképzelhető, hogy egyes embereknek eleve vastagabb az agykérgük, ami nagyobb úgynevezett kognitív tartalékot biztosíthat. Az sem zárható ki, hogy a most megfigyelt szerkezeti eltérés egy még korábbi folyamat jele, amelyre később az amiloid felhalmozódása reagál.

A hét év félrevezető lehet

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a hét év nem azt jelenti, hogy a résztvevőknél hét évvel korábban már diagnosztizálható volt a demencia vagy az Alzheimer-kór. A kutatók azt találták, hogy az MR-en látható különbség legalább ennyivel megelőzte azt az időpontot, amikor az amiloid-PET magas amiloidszintet mutatott.

Ráadásul a résztvevők a vizsgálat végéig szellemileg épek maradtak. Ez azért lényeges, mert az amiloid jelenléte és a klinikai tünetek megjelenése nem feltétlenül esik egybe. Az elemzésben ráadásul csoportok átlagos különbségeiről van szó, nem pedig egy olyan módszerről, amelynek segítségével egyetlen ember esetében nagy pontossággal előre lehetne jelezni az Alzheimer-kór kialakulását. A legszigorúbb, hétéves időtávot vizsgáló elemzésben mindössze 16 később amiloid-pozitívvá váló ember adatai maradtak.

Ezért jelenleg korai lenne azt állítani, hogy az MR alkalmas lehet az Alzheimer-kór széles körű, tünetek előtti szűrésére. A kutatás inkább azt mutatja meg, hogy az agyban a betegséghez kapcsolódó folyamatok jóval összetettebbek lehetnek annál, mint amit a jelenlegi vizsgálatokkal képesek vagyunk megfigyelni.

Az sem mindegy, mikortól beszélünk Alzheimer-kórról

A kutatás jelentősége részben abból is adódik, hogy a szakmában nincs teljes egyetértés abban, mikortól nevezhető valaki Alzheimer-betegnek. Az Amerikai Alzheimer Szövetség 2024-es kritériumai szerint a magas agyi amiloidszint önmagában, tünetek nélkül is elegendő lehet a betegség biológiai meghatározásához. Az európai Nemzetközi Munkacsoport ugyanebben az évben ennél szigorúbb megközelítést javasolt, és azt indítványozta, hogy a tünetmentes, kizárólag amiloid-pozitív embereket inkább fokozott kockázatú személyként írják le, nem pedig Alzheimer-betegként.

Ennek azért van jelentősége, mert nem mindenkinél alakul ki demencia, akinél amiloidlerakódás mutatható ki. Egy képalkotó eltérés tehát nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illetőnél belátható időn belül klinikai tünetek is kialakulnak. A mostani eredmények ezért elsősorban az Alzheimer-kór kialakulásának időbeli folyamatát árnyalják, nem pedig egy kész diagnosztikai módszert adnak az orvosok kezébe.

A felfedezés ugyanakkor új kutatási irányokat nyithat. Ha valóban léteznek az amiloid megjelenését megelőző, MR-rel felismerhető szerkezeti változások, akkor ezek megértése segíthet feltárni azokat a biológiai folyamatokat, amelyek már a betegség nagyon korai szakaszában elindulnak. Ez akár olyan kezelési lehetőségek fejlesztéséhez is hozzájárulhat, amelyek nem közvetlenül az amiloidra, hanem az azt megelőző folyamatokra hatnak.

A mostani eredmények tehát figyelemre méltók, de egyelőre nem jelentik azt, hogy bárki egy hagyományos MR-vizsgálattal megtudhatná, kialakul-e nála hét év múlva Alzheimer-kór. A kutatás legfontosabb üzenete inkább az, hogy az agyban már jóval a jelenleg ismert képalkotó jelek előtt is történhetnek olyan változások, amelyek közelebb vihetnek a betegség kialakulásának megértéséhez.