Kilencven évesen is aktív: így él Rózsi néni Pakson

Megosztás:
Forrás: teol.hu

Kilencven éves lett Rózsi néni Pakson, aki saját kezével térkövezte udvarát, és ma is aktívan tölti mindennapjait családja körében.

Egy élet, amit végig dolgozott – és ma is él

Kilencvenedik születésnapját ünnepelte a napokban Kiss Ernőné Bodahelyi Rozália, akit Pakson az önkormányzat nevében Heringes Anita polgármester és Nagy Balázs alpolgármester köszöntött.

A története azonban nem egy ünnepi pillanattal kezdődik, hanem egy olyan életúttal, amelyet végigkísér a munka, a kitartás és az aktivitás.

Dolgozott, amíg csak lehetett

Rózsi néni 1936. március 11-én született, tősgyökeres paksi családban. Húszévesen ment férjhez, két lánya született, később egyedül nevelte tovább a családját.

Dolgozott takarítóként a Deák Ferenc Általános Iskola felsős tagépületében, majd a kishegyi lakótelep építése idején a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál vállalt munkát. Az átadott épületeket rendezte, takarította – ott, ahol mások csak a kész lakásokat látták, ő a mindennapi munka részese volt.

Tizenhat évet töltött a vállalatnál, innen ment nyugdíjba 1991-ben, de még ezután is dolgozott rövid ideig a Duna-parton működő szórakozóhelyen.

Az ő történetében a munka nem egy életszakasz volt, hanem életforma.

Amit saját kézzel épített

Talán az egyik legbeszédesebb részlet róla, hogy nemcsak dolgozott, hanem alkotott is. Otthona udvarát saját kezével térkövezte, a kerítést maga festette. Nem azért, mert kellett, hanem mert így volt természetes számára.

Ez a fajta hozzáállás ma is megmaradt: nem engedte el magát, nem szorult vissza a hétköznapokból.

Család, ami körülveszi

Gyermekei mellett négy unoka és négy dédunoka tartozik a családhoz, akik rendszeresen látogatják.

Rózsi néni pedig ma is azt teszi, amit mindig is szeretett: ha teheti, süt-főz nekik, az ő ízlésük szerint.

A mindennapok örömét nem nagy dolgok adják számára, hanem ezek az egyszerű, mégis fontos pillanatok.

Ami igazán feltölti

Van valami egészen csendes, mégis beszédes abban, ahogyan kikapcsolódik. Színező- és kifestőfüzeteket vesz elő, gyakran együtt a dédunokáival. Ezek az apró tevékenységek nemcsak időt töltenek ki, hanem kapcsolatot teremtenek generációk között.

„Sosem hagyta el magát”

Ha meg kellene fogalmazni, mi lehet a hosszú élet titka, ő egyszerűen mondja ki: nem hagyta el magát.

Mindig tett valamit, dolgozott, mozgott, jelen volt a saját életében. Talán éppen ez az, ami a történetében igazán megmarad: nem az, hogy kilencven éves lett, hanem az, hogyan jutott el idáig.

Forrás: teol.hu

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük