A demenciáról másképp

• Jó tudni
• 2025. szeptember 10.
• 44
• 0

A demencia mindenki számára nehéz, annak is, aki elszenvedi és a hozzátartozóknak is. A kétségtelen terhet azonban nehezíthetjük vagy könnyíthetjük is bizonyos tényezőkkel.

A demencia szellemi hanyatlást jelent, mely leggyakrabban az idős korosztályt érinti – mondja dr. Pukoli Dániel neurológus szakorvos. Az érintettek száma világszerte egyre több lesz: míg 2015-ben 47 millió ember élt demenciával, ezt a számot 2050-re már 131 millióra becsülik. Éppen ezért fontos, hogy mindannyian tisztában legyünk a betegség megelőzésének és a demens ember gondozásának alappilléreivel.

A demencia betegség – ismert és ismeretlen kockázati tényezőkkel

A demenciának több fajtája is ismert, amelyek különböző okokra vezethetők vissza. A leggyakoribb az Alzheimer-kór, amely bizonyos fehérjék rendellenes szerkezetváltozásával és felhalmozódásával jár. Ezt követi gyakoriságban a keringési eredetű demencia, majd a Lewy-testes demencia. Általánosságban elmondható, hogy minél több krónikus betegségben szenved valaki – például magas vérnyomásban vagy cukorbetegségben – annál nagyobb a kockázata, hogy idős korában kialakuljon a szellemi hanyatlás – tájékoztat a szakorvos. Az öregség ugyanakkor természetes állapot, ami nem egyenlő a demenciával. A tünetegyüttes körébe tartozó kórképek legfontosabb rizikófaktora viszont az öregedés – a 65 éves korosztály 1 százaléka érintett, és ez az arány 5 évente megduplázódik.

A tünetek több területet érintenek – az egész emberre hatnak

A demencia nemcsak mentális, kognitív tünetekkel jár – az állapothoz érzelmi, érzékelési és viselkedési zavarok is gyakran társulnak. Ennek az összetett tünetegyüttesnek legfőbb tünetei:

• a kognitív vagy érzékelési zavarok,
• a motoros zavarok (például kényszeres járkálás, akár agresszió),
• a verbális zavarok (többek között kiabálás, verbális agresszió),
• a kóros érzelmi megnyilvánulások (eufória, vagy éppen depresszió, ingerlékenység),
• a vegetatív zavarok (például az alvás vagy az étkezés terén jelentkező problémák).

Ezek a viselkedésformák nem szándékosak, hanem a betegség következtében kialakuló idegrendszeri változások kifejeződései.

Ha tudjuk, mivel állunk szemben, eszközeink is lehetnek a kezelésére

Érdemes tudni, hogy mindenfajta viselkedés valamilyen érzelmi vagy fizikai szükséglet kommunikációja lehet. A National Institute on Aging szerint az irritációk elkerülése, a nyugodt, zavarmentes környezet kialakítása, a személyre szabott beszédmód és az érintés megnyugtató hatása mind segíthetnek csillapítani az agressziót vagy a nyugtalanságot.

Ugyancsak hatékony lehet, ha az ismétlődő tünetekre nem válasszal, hanem figyelemeltereléssel reagálunk – séta, zenehallgatás, házimunka vagy a megszokott napi rutin ilyenkor sokszor segíthet. Szakértők szerint a célzott aktivitás – például zeneterápia, fizikai mozgás vagy állatokkal való kapcsolat – és a kiváltó okok (fájdalom, éhség, fáradtság) kizárása szintén segíthet csökkenteni az agitációt és a feszültséget.

Összefoglalva néhány jó tanács azoknak, akik hozzátartozóként állnak demenciában szenvedő ember mellett: 

Ne vedd magadra demens hozzátartozód negatív megnyilvánulásait – ezek sokszor a zavartság, a frusztráció vagy a kifejezőkészség csökkenésének következményei.

Maradj nyugodt, kerüld a konfrontációt, beszélj lassan, halkan.

Tereld el a figyelmet rutinnak számító, vagy kedvelt tevékenységgel, zenével, mozgással vagy ismerős tárggyal.

Figyeld a kiváltó okokat – például fájdalom, szomjúság, bizonytalanság – és segíts kiküszöbölni azokat.

Alakíts ki kiszámítható napi rutint, kerüld a túlzott ingereket és a fáradság miatti esti nyugtalanságot (sundowning).

Keress támogatást – egy támogató csoport vagy pszichológus valódi segítséget jelenthet számodra.

Minden érintettnek egyénre szabott terápiára és gondoskodásra van szüksége

Az ápolásra és együttélésre vonatkozó tanácsok mellett dr. Pukoli Dániel hangsúlyozza a kognitív tünetek kezelésének fontosságát. Mint mondja: ma már rendelkezésre állnak bizonyos gyógyszeres terápiák, és emellett a csoportos vagy egyéni kognitív terápia, a testmozgás is jó hatással lehetnek. Mindig egyénre szabottan kell meghatározni a kezelést – nem csak az egészségügyi, de a szociális ellátás terén is fontos a beteg egyéni szükségleteinek megfelelően döntést hozni, ideértve mind az egészségi állapotból, mind a kulturális, szociális helyzetből fakadó sajátosságokat.

Forrás: weborvos