Ettől függ, hogy kinek milyen gyógyszert írnak fel magas vérnyomásra

• Jó tudni
• 2025. február 12.
• 15
• 0

Miért nem mindenkinek ugyanazt az egyféle vérnyomáscsökkentőt rendeli el az orvos, ha a cél ugyanaz?

A magas vérnyomás kezelésének első lépése az életmód terápia, bizonyos esetekben azonban gyógyszert is szükséges szedni, méghozzá legtöbbször egy életen át.

Ha magas a vérnyomás, elsőként az életmódot kell rendezni

Akinél megállapítják a magasvérnyomás betegséget, annak egy életen át figyelni kell a vérnyomására és az életmódjára. 160/100 Hgmm alatti vérnyomásnál, szövődmények nélkül és társbetegségek hiányában ugyanis az első lépés az életmódkezelés. Az e fölötti vérnyomásnál is nagy szerepe van az életmódkezelésnek, de ott már a gyógyszeres kezelés mellett. Ez utóbbi általánosságban akkor indokolt, ha az életmódkezeléssel három hónap alatt a célérték elérése nem sikerült, illetve magasabb vérnyomásértékeknél, társbetegségek és/vagy szövődmények jelenlétekor.

Az életmód szerves rész kell legyen a mozgás, amely magas vérnyomás esetén a heti legalább 150 percben végzett közepes intenzitású kardiomozgásra épül. A másik fontos elem pedig természetesen a táplálkozás.

Van, amikor magas vérnyomás gyógyszerre is szükség van

A kardiológiai okokból szedett gyógyszerekre úgy érdemes tekinteni, mint fontos segítségre. A magas vérnyomás csökkentésekor a gyógyszerszedés célja a prognózis javítása, ami azt jelenti, hogy jó eséllyel nem lesz nagyobb bajunk. Mert a vérnyomáscsökkentő gyógyszer nem gyors és látványos hatást eredményez, hanem remélhetőleg hosszú távú biztonságot.

Miért nem mindenki ugyanazt a gyógyszert kapja?

Érdemes a magas vérnyomásra úgy tekinteni, mint egy tünetegyüttesre, vagyis szindrómára, ami mögött számtalan tényező húzódik, és amelyben minden mindennel összefügg. Az okok közt felmerülhet például, hogy úgynevezett másodlagos magas vérnyomásról van szó, amit valamilyen mögöttes állapot okoz, ilyenkor nyilván a kiinduló betegséget is kell kezelni. Azt is figyelembe kell, vannak-e ellenjavallatok egy-egy gyógyszernél, illetve meglévő kísérő betegségek is meghatározhatják az adandó szert. Szívelégtelenségnél például ACE-gátlót, ARB-t, béta-blokkolót, vízhajtót és aldoszteron antagonistát is el lehet rendelni, míg szívinfarktus után a béta-blokkoló és az ACE-gátló ajánlott. Cukorbetegség és krónikus vesebetegség esetén pedig egységesen az ACE-gátlók és az ARB-k ajánlottak, de bizonyos esetekben, például magas kálium színt esetén, progresszív vesefunkció romlása esetén, ezek kontraindikáltak is lehetnek.

Mik ezek a gyógyszertípusok?

Az ACE gátlók és ARB-k összetett hatásúak, hiszen egyrészt tágítják az ereket, csökkentik a vérnyomást, másrészt gátolják a szívizom kóros átalakulását szívinfarktus után. Emellett csökkentik a szívritmuszavar kialakulásának kockázatát és a javítják a szívinfarktus utáni túlélés esélyét. A béta-blokkolók csökkentik a szívfrekvenciát és a vérnyomást, így kevesebb vér kell a szív működéséhez, ritkábban jelentkezik mellkasi fájdalom. Emellett jelentősen csökkentik szívritmuszavar kialakulását, szívinfarktus után pedig javítják a túlélés esélyét. A Kalciumcsatorna-blokkolók gátolják a kalcium beáramlását a sejtekbe, ezáltal részben javítják a szívműködést, részben pedig az erek tágulatához és következményes vérnyomáscsökkenéshez vezetnek. Ezek a hatóanyagok között  vannak, amelyek az agyi erekre gyakorolnak nagyobb hatást, és vannak, amelyek a szívre, valamint a hatásuk időtartama is változó. A diuretikumok tulajdonképpen vízhajtók, a szervezetben felhalmozódott folyadék távozását segítik elő, így csökkentik a vérnyomást. Általában akkor alkalmazzák őket, amikor a kalciumcsatorna-blokkolókra nem jól reagál a beteg.