Megtalálták a szuperidősek agyának titkát

• Jó tudni
• 2026. április 28.
• 0

A Northwestern Medicine kutatói 25 éve vizsgálják azokat a 80 év feletti embereket, akik memóriateszteken az 50–60 évesek szintjét hozzák.

Vannak 80 év feletti emberek, akik a memóriafeladatokban nem az átlagos kortársaikhoz hasonlítanak. A Northwestern Medicine kutatói SzuperIdőseknek nevezik őket. Ezek az idősek egy késleltetett szófelidézési teszten legalább 9 pontot érnek el a 15-ből, vagyis úgy teljesítenek, mint az 50–60 éves résztvevők.

A chicagói Northwestern Medicine több mint 25 éve követi ezt a ritka csoportot. A programban 2000 óta 290 ember vett részt, és a kutatók 77 felajánlott SzuperIdős-agyat is megvizsgáltak a résztvevők halála után.

A SzuperIdős elnevezést Dr. M. Marsel Mesulam vezette be. Ő alapította a Northwestern Egyetemen működő Mesulam Kognitív Neurológiai és Alzheimer-kór Központot az 1990-es évek végén.

A kutatók két fő magyarázatot találtak. Az egyik az ellenállás: egyes SzuperIdősek agyában nem jelennek meg az Alzheimer-kórhoz kötött amiloidplakkok és tau-fehérje-csomók. A másik a reziliencia: másoknál megjelennek ugyan ezek az elváltozások, de az agyuk mégsem károsodik úgy, ahogy az átlagos esetekben várható lenne.

„Rájöttünk, hogy két mechanizmus vezethet oda, hogy valaki SzuperIdős legyen” – mondta Dr. Sandra Weintraub, a Northwestern Egyetem Feinberg Orvostudományi Karának pszichiátria-, viselkedéstudomány- és neurológiaprofesszora. „Az egyik az ellenállás: nem képződnek náluk plakkok és csomók. A másik a reziliencia: képződnek, de nem ártanak az agyuknak.”

A vizsgálatok az agyszerkezetben is különbségeket találtak. A SzuperIdősek agykérge alig vékonyodik, miközben az átlagos öregedés során ez gyakori folyamat. Egyes esetekben az elülső cinguláris kéreg még vastagabb is náluk, mint fiatalabb felnőtteknél. Ez a terület a döntéshozásban, az érzelmek szabályozásában és a motivációban is szerepet játszik.

A sejtszintű eltérések is figyelemre méltók

A SzuperIdősek agyában több von Economo-neuront találtak, amelyeket a társas viselkedéssel hoznak összefüggésbe. Az entorhinális kéreg idegsejtjei is nagyobbak náluk; ez az agyterület kulcsszerepet játszik a memória működésében.

A kutatók életmódbeli mintázatokat is azonosítottak. A SzuperIdősek mozgási szokásai és mindennapi életmódja eltérő lehet, de többségük erős társas kapcsolatokat tart fenn, és kifejezetten szociális, nyitott személyiségként írható le.

A kutatás egyik legfontosabb része az agyfelajánlás. A Mesulam Központban a résztvevőket évente vizsgálják, és dönthetnek arról, hogy haláluk után tudományos célra felajánlják az agyukat. Dr. Tamar Gefen, a Feinberg pszichiátria- és viselkedéstudományi docense, a Feinberg Transzlációs Neuropszichológiai Laboratóriumának vezetője szerint ezek a felajánlások alapvető szerepet játszottak az eredményekben.

„A tanulmány számos megállapítása olyan nagylelkű és elkötelezett SzuperIdősek agymintáinak vizsgálatából származik, akiket évtizedeken át követtünk” – mondta Gefen. „Mindig lenyűgöz, hogy az agyfelajánlás a halál után is lehetővé teszi a felfedezést, és egyfajta tudományos halhatatlanságot ad.”

A kutatók óvatosan kezelik az életmód szerepét

A társas aktivitás és a jó memória együtt járhat, de ez önmagában nem bizonyítja, hogy a társas élet okozza a kivételes agyi ellenálló képességet. A genetika, az agyfejlődés, az egész életen át felhalmozott kognitív tartalék és a biológiai védekezőmechanizmusok egyaránt szerepet kaphatnak.

A Northwestern kutatói most azt vizsgálják, hogyan lehetne ezekből a felismerésekből új beavatkozásokat kidolgozni. A cél az, hogy az orvoslás jobban értse az Alzheimer-kórral és más demenciákkal szembeni agyi ellenállást, és később hatékonyabban védje az időskori gondolkodást és emlékezetet.

„Eredményeink azt mutatják, hogy a kivételes memória idős korban nemcsak lehetséges, hanem egy sajátos neurobiológiai profillal függ össze” – mondta Weintraub. „Ez új beavatkozások előtt nyithatja meg az utat, amelyek az agy egészségét a későbbi évtizedekben is segíthetnek megőrizni.”

Forrás: sciencedaily.com