Megtalálták mi segíti a melanómát az immunrendszer kijátszásában

• Jó tudni
• 2026. április 25.
• 0

New York-i kutatók egy HOXD13 nevű szabályozó fehérjét azonosítottak, amely a melanómában egyszerre fokozza a daganat vérellátását és gyengíti az immunsejtek bejutását, ezért új kombinált kezelések célpontjává válhat.

A bőrrák egyik legveszélyesebb formája, a melanóma gyakran gyorsan növekszik, miközben az immunrendszer csak korlátozottan tud fellépni ellene. A New York University Langone Health, a NYU Grossman School of Medicine és a Perlmutter Cancer Center kutatói most egy olyan molekuláris szabályozót írtak le, amely mindkét folyamatot egyszerre segítheti. Ez a HOXD13 nevű transzkripciós faktor, vagyis olyan fehérje, amely gének működését kapcsolja be és hangolja össze a sejtekben.

A kutatócsoport szerint a HOXD13 a melanómában több olyan biológiai útvonalat is aktivál, amelyek növelik a daganat vérellátását. A folyamat neve angiogenezis: a tumor új erek kialakulását segíti elő, így több oxigénhez és tápanyaghoz jut. A közlemény kiemeli a VEGF, a SEMA3A és a CD73 szerepét. Amikor a kutatók csökkentették a HOXD13 aktivitását, a daganatok kisebbek lettek.

A vizsgálat másik fontos eredménye az immunrendszerhez kapcsolódik. A magas HOXD13-szinttel jellemezhető melanómás betegek esetében kevesebb citotoxikus T-sejt jelent meg, és ezek a sejtek nehezebben jutottak be a daganatba. Ezek a T-sejtek végzik a ráksejtek felismerését és pusztítását, ezért a bejutásuk akadályozása komoly előnyt adhat a tumornak. Pietro Berico, a NYU Grossman School of Medicine és a Perlmutter Cancer Center posztdoktori kutatója így fogalmazott: „Vizsgálatunk új bizonyítékot ad arra, hogy a HOXD13 transzkripciós faktor határozottan segíti a melanóma növekedésének, és akadályozza a T-sejt-aktivitást, amely a betegség elleni küzdelemhez szükséges.”

A csoport azt is leírta, hogyan alakul ki ez a védőréteg a daganat körül. A HOXD13 növeli a CD73 szintjét, ez pedig fokozza az adenozin mennyiségét a daganat környezetében. Az adenozin lassítja a T-sejteket, és rontja a bejutásukat a rákos szövetbe. Amikor a kutatók kikapcsolták a HOXD13 működését, több T-sejt tudott behatolni a tumorba. A tanulmány ezt a daganat mikrokörnyezetének átalakulásával magyarázza.

A kutatás több helyszín együttműködésében zajlott. A tudósok több mint 200 melanómás beteg tumormintáit elemezték az Egyesült Államokból, Brazíliából és Mexikóból. A betegminták mellett egereket és humán melanómasejtvonalakat is vizsgáltak. A munka során azonosították, mely biológiai útvonalak aktívabbak vagy gyengébbek a daganatokban, és ebből emelkedett ki a HOXD13. A közreműködők között ott volt a mexikói Juriquillában működő Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem kutatócsoportja és a Rio de Janeiró-i Brazil Nemzeti Rákkutató Intézet csapata is.

A cikk egyik legfontosabb állítása az, hogy ez a szabályozó egyszerre kapcsolódik az érképződéshez és az immunrendszer megkerüléséhez. Ez azért érdekes, mert a melanómakezelésben ma is kulcskérdés, hogyan lehet a daganatot egyszerre éheztetni és láthatóbbá tenni az immunrendszer számára. Eva Hernando-Monge, a NYU Grossman School of Medicine patológus professzora és a Perlmutter Cancer Center kutatója ezt így foglalta össze: „Ezek az adatok azt támasztják alá, hogy az angiogenezis és az adenozinreceptor-útvonal együttes célzása ígéretes új kezelési megközelítés lehet a HOXD13-vezérelt melanómában.”

Itt azonban érdemes pontosan fogalmazni. A tanulmány nem állítja, hogy megszületett egy új, bevált terápia. Azt írja, hogy már most is futnak olyan klinikai vizsgálatok, amelyek VEGF-receptorokat vagy adenozinreceptorokat gátló szereket tesztelnek melanómában és más daganatokban, néha immunterápiával együtt. Ha ezek kedvező eredményt adnak, a kutatók külön is megvizsgálnák a kétféle gátlás kombinációját azoknál a betegeknél, akiknél magas a HOXD13 szintje.

A közlemény egy másik fontos óvatos pontot is kijelöl. A HOXD13 szerepe ugyan erősnek látszik, de a melanóma nem egyetlen útvonalon működik, és a mostani eredmények jelentős része tumorminták, sejtvonalak és állatkísérletek összevetéséből származik. Ez jó alap a további fejlesztéshez, de emberi kezelésről csak klinikai bizonyítékok alapján lehet majd beszélni. A kutatócsoport azt is tervezi, hogy megnézi, használható-e ugyanez a megközelítés más HOXD13-emelkedéssel járó daganatokban, köztük egyes gliómákban, szarkómákban és oszteoszarkómákban.

Forrás: www.sciencedaily.com