Egy apró agyterület tarthatja fenn a krónikus fájdalmat gyógyulás után is

• Jó tudni
• 2026. április 29.
• 0

Amerikai kutatók patkánykísérletekben azonosítottak egy agyi pályát, amely a sérülés gyógyulása után is fenntarthatja a fájdalmat.

Egy érintés is fájdalmat okozhat

A krónikus fájdalom sok embernél nem múlik el a sérülés gyógyulásával. A szervezet ilyenkor tovább küldi a fájdalomjeleket, és a test úgy reagálhat, mintha a veszély még mindig fennállna. Idegi eredetű fájdalomnál gyakori az allodynia: ilyenkor már egy könnyű érintés is fájdalmat okozhat.

Az akut fájdalom figyelmeztető jelként működik. Egy beütött lábujj vagy más sérülés fájdalomüzenetet küld a gerincvelőn át az agyba. A krónikus fájdalom másképp viselkedik. Hetekig, hónapokig vagy akár évekig fennmaradhat, akkor is, ha a sérült szövet már meggyógyult. Az üzenet ilyenkor fordított, nem a sérült terület üzen az agynak, hanem az agy küldi a fájdalom érzetet a korábban sérül területnek.

Colorado kutatói egy kevéssé ismert agyterületet vizsgáltak

A University of Colorado Boulder kutatócsoportja a caudalis granularis insularis kéregre, röviden CGIC-re összpontosított. Ez a kis agyterület mélyen az insulában található, amely az érzékelési információk feldolgozásában is részt vesz.

A vizsgálatot állatokon végezték, és a Journal of Neuroscience közölte. A kutatók patkányokban követték, mely idegsejtek aktiválódtak az ülőideg sérülése után. Fluoreszcens fehérjéket használtak az aktív sejtek azonosítására, majd kemogenetikai módszerekkel kiválasztott idegsejtcsoportokat kapcsoltak be vagy ki.

Linda Watkins, a tanulmány vezető szerzője és a viselkedési idegtudomány professzora így fogalmazott: „Tanulmányunk korszerű módszerek sorát használta annak a konkrét agyi áramkörnek a meghatározására, amely döntő szerepet játszik abban, hogy a fájdalom krónikussá válik-e, és fenntartja a gerincvelőn keresztül futó fájdalomjeleket. Ha ezt a döntő szerepet játszó központot elnémítjuk, a krónikus fájdalom nem alakul ki. Ha már fennáll, a krónikus fájdalom elolmúlik.”

A CGIC nem az azonnali fájdalmat, hanem a tartós fájdalmat irányíthatja

A kutatók eredményei szerint a CGIC kevésbé fontos az azonnali fájdalom feldolgozásában, de kulcsszerepet játszhat a fájdalom tartós fennmaradásában. A pálya a szomatoszenzoros kéreghez küld jeleket. Ez az agyterület a tapintási és fájdalomingereket dolgozza fel, majd kapcsolatba lép a gerincvelővel.

Jayson Ball, a tanulmány első szerzője szerint a pálya aktiválása a gerincvelőnek azt a részét ingerli, amely a tapintási és fájdalomjeleket továbbítja az agy felé. „Azt találtuk, hogy ennek a pályának az aktiválása ingerli a gerincvelő azon részét, amely a tapintást és a fájdalmat továbbítja az agyba, ezért az érintést is fájdalomként érzékeli az állat” – mondta Ball.

Amikor a kutatók röviddel a sérülés után kikapcsolták ezt a pályát, az állatoknál csak rövid ideig tartott a fájdalom. Amikor a krónikus fájdalom már kialakult, az áramkör gátlása megszüntette a fájdalmas állapotot.

A „fájdalomkapcsoló” erős kép, de nem kész terápia

A „fájdalomkapcsoló” kifejezés jól érzékelteti a felfedezés jelentőségét, de tudományosan óvatosan kell kezelni. A kutatás nem egyetlen mechanikus kapcsolót azonosított, hanem egy agyi pályát, amely állatkísérletekben befolyásolta a fájdalom krónikussá válását.

A kutatók azt sem tudják még, mi indítja el a CGIC tartós fájdalomjeleket fenntartó működését. Az emberi alkalmazás előtt további vizsgálatok kellenek. A mostani eredmények patkánykísérletekből származnak, ezért nem jelentik azt, hogy az orvosok már rövid időn belül ugyanígy kezelhetik az emberek krónikus fájdalmát.

Watkins szerint a kérdés továbbra is alapvető: „Miért nem múlik el a fájdalom, és hogyan válik tartóssá? Ez továbbra is nagy kérdés, amelyre még keressük a választ.”

Célzott kezelések válthatnák ki a tompa fájdalomcsillapítást

A kutatás új kezelési irányokat vet fel. Ball szerint a jövőben célzott injekciók vagy infúziók befolyásolhatnák a kiválasztott agysejteket, miközben elkerülhetnék az opioidok széles körű mellékhatásait és függőségi kockázatát.

A kutató az agy–gép interfészeket is lehetséges iránynak tartja. Ezek beültetett vagy külső eszközként segíthetnének a súlyos krónikus fájdalom kezelésében.

„Most már olyan eszközökhöz férünk hozzá, amelyekkel nem csupán egy általános agyterületet, hanem meghatározott sejtcsoportokat tudunk befolyásolni, ezért az új kezelések keresése sokkal gyorsabban halad” – mondta Ball.

Forrás: sciencedaily.com